A tőosztás a legegyszerűbb növényszaporítási módszer. Ha most fognak hozzá, akkor a leválasztott növényeknek még lesz idejük megerősödni a keményebb fagyokig. A legtöbb lágyszárú évelőt egyszerűen szét kell ásni, vagy a kiásott növény gyökereit kell széthúzogatni. Kissé bonyolultabb az olyan húsos gyökerű fajok szétosztása, mint például a népszerű pünkösdi rózsa. Az ilyenek tövét óvatosan ki kell ásni, s mielőtt hozzáfognának a húsos, elfásodó gyökerek tanulmányozásához slaggal le kell mosni, majd ezután lehet éles, esetleg fűrészes élű késsel szétdarabolni. Az elültetés előtt a vékonyabb, sérült gyökereket és hajszálgyökereket le kell nyisszantani. Miután a földbe került a növény, alaposan be kell öntözni, s gondoskodni arról, hogy a tél beköszöntéig hátralévő időben a talaj nedves legyen, mert csak így kap újból erőre.

Egyfajta tőosztás a gyöktörzsön vagy más föld alatti, módosult szárféleségeken képződő sarjak leválasztása. Ilyet fejlesztenek az olyan, agresszíven terjedő növények mint az akác, aranyfa, ecetfa, bodza, málna, orgona, som. Ha ezeket ásóval – egy 15-20 centis gyökérdarabbal együtt – leválasztjuk, akkor önálló növényként fejlődik tovább. A rizomát növelő fajok szétválasztásának ideje inkább a tavasz, mert a tél beköszöntéig a szaporításra szánt egyedek már képtelenek megerősödni. Viszont az olyan sarjakat növelő növényeket, mint az ananász, aloé, banán, szamóca érdemes most átvizsgálni és még a tél beállta előtt el kell választani az anyát a gyermekeitől.

A cserepes növények nyár végi átültetéséhez már lassan hozzá lehet kezdeni. Jó tudni, hogy a növények más-más átültetési időpontot igényelnek. Az őszi inkább azoknak kedvez, amelyek teljes levélzettel, komfortos körülmények között vészelik át a telet. A sötét, hűvös helyen telelőket –a mediterránok többségét –azonban tavasszal jobb átültetni. De, ha muszáj, például a gyökérzet teljesen behálózta a cserepet, akkor nem érdemes várni.

Az átültetés időrabló munka. Egy-egy nagyobb növény átültetésére legalább 20-30 percet kell szánni. Ilyenkor van mód arra, hogy az elpiszkolódott, vízköves cserepet megtisztítsák, és sok pénzt spórolnak meg, ha a növényeket egymás kinőtt edényeibe ültetik. A „cseréplépcsőt” – az új cserép négy-hat centivel legyen szélesebb a réginél – érdemes betartani, mert sem a túl kicsi, sem a túl nagy edény nem jó. A használt cserepet gyökérkefével kell kisikálni, mert a vegyszerek felszívódnak és mállaszthatják az agyagot is. A műanyag edényekhez lehet használni vízkőoldót is, de az így kezelt edényeket alaposan el kell öblíteni.

A jövő héten a pozsgások téli előkészítéséről írunk.

A jó föld, fél siker

Az átültetés előtt megfelelő virágföldről is kell gondoskodni. Vannak speciális összetételű, szerkezetű és kémhatású földek. Külön keverék készül a nagyobb pálmáknak, de különleges közeg dukál a kaktuszoknak, örökzöldeknek is. A kémhatását tekintve semleges, általános virágfölddel egyik növénynek sem árthatunk, de egyes növények kimondottan a savanyú, A típusú földet igénylik. A B típusú virágföldek csaknem semleges kémhatásúak, de még mindig a savanyú tartományba tartoznak.

KORÁBBI CIKKEK www.nol.hu/megmondok/czaunerpeter