A növények nemcsak szaporítószerveikkel képesek magukhoz hasonló utódokat létrehozni, hanem a kertészkedők szerencséjére, viszonylag egyszerű módon darabjaik is képesek regenerálódva új egyedként tovább élni. A szaporítás eme másik nagy csoportja a vegetatív módszer. Ilyenkor a növényi részek reprodukálják az eredeti növényt – genetikai értelemben ez a klónozás. Ha a dugvány egészséges növénytől származik, és a növekedéshez szükséges feltételeket biztosítjuk, ingyen juthatunk új növényhez.

Többféle dugványozási technika létezik. A kísérletező kedvűeket segíti a gyökereztető hormonpor is. A tégelyekben árusított, ezer forintba sem kerülő szer sok tucat növény szaporítására elég, és segítségével duplájára növelhetjük az eredés esélyét. Alaposan el kell azonban olvasni a használati útmutatót, mert többféle – a növénycsoportoknak más és más – hormont árusítanak. Csak a dugvány tövét kell a porba mártani, amely levélés gyökérdugványokhoz nem használható. A megadott dózisnál inkább kevesebbet, mint többet kell használni, ugyanis a bőséges hormonadag leállíthatja a sejtképződést. A hormonpor a hozzáértő kertész kezében csodákat művel, a dugványozott növények gondos ápolását azonban még nem pótolja.

A szobanövények, a félig edzett évelők többségét lehet zöld dugvánnyal szaporítani. A kora tavasztól nyár végéig, hosszabb szárral szedett növényeket úgy is lehet gyökereztetni, hogy vizesedénybe állítjuk. (Soha ne használjanak fém edényt!) Az edényben, amelybe legalább 3–5 centire lógjon a szár, mindig friss víz legyen. Ha megjelennek a gyökerek, a zsenge dugványokat gyakorta öntözött virágföldbe kell ültetni. Az eljárás rendkívül egyszerű, ám hosszadalmas, ugyanis általában a vízben gyökeret eresztett dugványok lassan kapaszkodnak meg a földben.

Vannak olyan szobanövények, amelyek hajlamosak fiókákat nevelni, ezeket tőosztással lehet szaporítani. A két vagy több növény gyökerét óvatos húzogatással kell szétválasztani, majd külön edénybe ültetve kezdődhet az új élet.

A különböző pozsgás és vastag, lágy szárú évelőket levéldugvánnyal lehet a szabadban, hidegebb időben pedig a lakásban fiasítani. A kiválasztott levelet éles késsel kell levágni, és a levelet vagy a levélnyelet a cserép földjébe ferdén be kell dugni, úgy, hogy egy kevéske a levegőben maradjon. Aztán jön a locsolás, a párásítás. Tízből hat megered. A szabadban vagy nyáron megerősödött szobanövényeket, ha erre alkalmasak, tőosztással is lehet sokszorozni. A dugványok soha ne álljanak tűző napon. Jó, ha valamilyen, a párologtatást csökkentő védelemmel is ellátják a zsenge növényeket.

A cserjék gyökérből előtörő hajtásait kisebb-nagyobb gyökérdarabbal együtt le lehet választani, s új helyre lehet ültetni. Ez a módszer alkalmas például sövényfoghíjak pótlására. Ahogy a szőlőnél is gyakorlat a porbujtás, egy-egy ágat, vesszőt a földbe ásott 30–50 centi hosszú vályúba kell húzni, s úgy visszatemetni, hogy a növénytől távolabbi, leveles része kilógjon. Ezt alá is lehet pöckölni, hogy függőlegeshez közeli állapotba kerüljön. Tízből 7-8 esetben gyökeret ereszt a föld alá került rész. Ilyenkor az anyanövényről egy vágással le kell választani.

Cserjék és fák szaporíthatók a lombhullás után szedett veszszők (fás dugványok) hajtatásával. A módszer lényege, hogy a hosszabb vesszőket félig a földbe kell ásni. Ha siker koronázza a fáradozást, akkor a vessző föld alatti, rejtett vagy alvó rügyeiből gyökér, a föld felettiből hajtás lesz. Érdemes a hajtás tetejét és a talpát megjelölni, ugyanis fordítva nem ered meg. A legegyszerűbb módszer, ha a dugvány tetejét ferdén, a talpát a szárra merőlegesen vágják.

A jövő héten a tőosztásról és az átültetésről írunk. Nem tud zöld ágra vergődni növényével? Kérjen segítséget a szerzőtől! czaunerp@nepszabadsag.hu vagy kertesz.nolblog.hu

Sövényjavítás kalapáccsal

A sövénynövények szaporítására is ajánlható a dugványozás. Cserjéket, fákat, fenyőket a nyár derekától kora őszig szedett félfás dugványokkal lehet szaporítani. Ezzel a módszerrel az kísérletezzen, aki képes kalapácsos dugványt készíteni. Ennek lényege, hogy a kiválasztott kicsi, de teljes értékű hajtáshoz egy kis, két-három centis fás részt is kell a főszárból nyesni. Innen a kalapácsos elnevezés. A hajtás fás részhez közeli alsó leveleit el kell távolítani, és a meghagyott fás ágrészt hosszában ketté kell vágni. A cserépbe ültetett dugványt fóliazacskóval kell borítani.

A sövények foghíjait a gyökérhajtásokból nevelt növendékekkel is lehet pótolni