S ha még csak a színház. De mint a szeptember 5-i világgá kürtölték, az első terv-, pontosabban ötletpályázat résztvevői egy egész új kulturális negyedet álmodtak a Dózsa György útra. Feladatukul azt szabták, hogy egy hangversenyépületet, az Ifjúság Házát, egy kongresszusi termet is tervezzenek a Nemzeti Színház mellé, külön figyelemmel arra a szempontra, hogy a területen – mely már két évtizede elsősorban a nagyszabású felvonulásoknak adott otthont – Lenin és a Tanácsköztársaság szobrának, valamint „egy állandó, impozáns tribünnek” is jusson hely.

A pályázatot elbírálták, a díjakat kiosztották, és a tudósítók kedvtelve idézgették, hogy Ifjúság Házaként akár egy felhőkarcoló is kerülhet a Liget szélére. A lelkesedést legfeljebb az hűthette valamelyest, hogy Perényi Imre miniszterhelyettes csöndben elismerte: az épületcsoport egy részére még nem készült népgazdasági terv, így az Ifjúság Háza és a koncertterem csak építészeti gondolat, amely „esetleg később megvalósulhat”. A Népszabadság úgy fogalmazott: „Ami bizonyára és hamarosan elkészül: a Nemzeti Színház, s talán még ennél is hamarabb a Tanácsköztársaság-emlékmű, a Lenin-szobor és a dísztribün”.

Nos, 1965 januárjában valóban kiírták a nemzetközi tervpályázatot az új Nemzetire. Miközben a Blahán nagy erőkkel bontották a régit, 92 építész, illetve tervezőcsoport dolgozott az új rajzain. A színház helyéül az előző pályázat alapján a Gorkij (ma Városligeti) fasor torkolatát jelölték ki, és a kívánalmak között a 1200 fős nagyterem és stúdiószínpad mellett az is szerepelt, hogy a tervezők „oldják meg” a felvonulások díszlelátójának elhelyezését. Mindemellett tekintettel kellett lenniük a Liget szélén épp ekkor felavatott Lenin-szoborra, Pátzay Pál munkájára is.

Egy bolgár, tíz csehszlovák, hat jugoszláv, tizenegy német (kelet), tíz lengyel, tizennyolc szovjet és harminchat magyar pályamű közül kellett kiválasztania az év őszén a zsűrinek a legjobb tervet. A bírálóbizottság – melynek elnöke Aczél György, a művelődési miniszter első helyettese volt – végül két második díjat ítélt oda (a lengyel Jan Boguslawski és Bohdan Gniewiewski vezette csapatnak, valamint Hofer Miklósnak és munkatársainak), kiosztott három harmadik díjat (B. Grancev, Szovjetunió, Molnár

Péter ésTokár György, valamint Nagy Elemér), és megvásárolt további nyolc tervet. Az elképzelésekről kétezer példányban reprezentatív albumot adtak ki, amelynek bevezetője így fogalmazott: „Köszönjük Kormányunknak, hogy lehetővé tette e nagyszabású és széles körű tervpályázat megtartását. Reméljük, e könyv méltó módon örökíti meg a pályázatot, s legyen ez az első tégla a Nemzeti Színház új épületéhez”.

Az utókornak persze könynyű. Mi már tudjuk, hogy ez a remény nem vált valóra. Tény viszont, hogy 1969-re legalább a Kiss István Tanácsköztársasági emlékművét felállították a Liget peremén.

Az írás és a kép a nol.hu Kultúra rovatában vasárnaponként megjelenő Képmentő sorozat egy darabja. A szerzők a Népszabadság gazdag fotóarchívumából válogatnak.

A zsűri nehéz helyzetben volt