Egy lakáshitel kiválasztásakor ma a futamidő alatt változatlan törlesztőrészlet a legfontosabb szempont – derül ki a BellResearch kutató- és tanácsadó cég adataiból. Nem mindegy azonban az sem, hogy ez a kiadás milyen időtávon terheli meg a családi kasszát. A felmérés szerint a leendő hiteleseket frusztrálja a hosszú távú eladósodottság, a lélektani optimum tizenöt évnél van. A vélemények szerint ez az időintervallum lelkileg még elviselhető, beláthatónak tűnő időtávot jelent. Az idősebb korosztály esetében a munkaképes évek számát tekintve ez egyébként logikusnak is tűnik, a helyzet azonban az, hogy még a fiatalabb hitelesek is úgy nyilatkoztak, hogy az ennél tovább tartó kötöttség már nagyon nyomasztó számukra.

Ezzel szemben a lakáshitelek átlagos futamideje mégis hosszabb, húsz év. A magyarázat a tudatos döntés és az igények, elvárások kettősségében rejlik: visszafogott lehetőségek párosulnak magas igényekkel, vagyis a lehető legdrágább, finanszírozhatónak vélt ingatlant kívánjuk megvásárolni. –Hajlandóak vagyunk „beáldozni” a nyugalmunkból öt évet azért, hogy jobb minőségű, árú, fekvésű, méretű lakást vásárolhassunk meg – mondja Harsányi Gábor, a BellResearch igazgatóhelyettese. (Huszonöt évnél hosszabb futamidőt azonban már senki sem vállalna be.)

A kutatási eredmények szerint a húszéves futamidő preferáltsága független attól, hogy az ország mely régiójában lakik a későbbi hitelfelvevő. Az iskolai végzettséget figyelembe véve azonban már erős különbségek érzékelhetők: minél képzettebb valaki, annál nyitottabb a rövidebb, tízéves időtávra. Emellett a végzettséggel párhuzamosan növekszik a hosszabb futamidők elutasításának mértéke. Ennek magyarázatául részint a diplomások érettebb pénzügyi gondolkodása, másrészt az anyagi lehetőségeik szolgálnak, hiszen ez a társadalmi csoport az, amelyik könnyebben előteremtheti a hitelhez szükséges önerőt, illetve hosszabb távú anyagi kilátásaik is jobbak. Ennek ellenére a diplomások gondolkodásában is a húsz év áll a legközelebb az ideális időtartamhoz.