Az üveggömb nem mindig jön be
Rózsa örökölte a tudományt erdélyi bábaasszony dédmamájától, nagymamájától. A nagyi titokban jósolt, mert ezért akkoriban börtönbüntetés járt.Az első jóslásakormég alig érte fel az asztalt, amelyre a nagymama kivetette a kártyát. A kis Rózsa felágaskodott, nézte a lapokat, és egy fekete-fehér film jelent meg a szeme előtt. És elkezdte mondani, amit a film mutatott. Elképedtek, mert megmondta a múltat, a jelent és a jövőt is. A kártya – mondja – egyébként is csak segédeszköz. Ahogy egy matematikai feladatot is megoldhatnak papíron és számítógéppel, úgy van ő a kártyával. Az neki a komputer. Egyébként van, aki fekete tükörből jósol, van, aki üveggömbből. Őneki nagyon kell koncentrálnia ahhoz, hogy az üveggömb bejöjjön.
Feszegetem a jóslási technikát, de Rózsa ebbe nem megy bele. Azt elárulja, hogy nem is kell látnia azt, akinek jósol, elég, ha tudja a keresztnevét és hogy hány éves. A hangját hallani kell, úgy ér el hozzá a rezonancia. Ezért lett sikeres televíziós jós. A jóslás közben lejut a kollektív tudatalattiba, onnan áll össze a kép. – Én nem kérdem meg a pontos születési dátumát. Nem vagyok én horoszkópkészítő! – teszi hozzá öntudatos daccal.
Szóval a jóslásra születni kell, és ezért hiába szerette volna zeneszerző édesapja, hogy ő is zongoraművész legyen, nem arra vezette az útja. Ez úgy van, mint a festészettel. Meg lehet sokat tanulni az iskolában, képes lesz valaki szépen rajzolni, de attól még soha nem lesz Picasso vagy Rembrandt. Szó se róla, Müller Rózsa ehhez a szinthez sorolja magát a saját területén. Húsz éve már professzionális jósnő, azóta csak ezzel foglalkozik, és írja könyveit. Öt kötetét adta már ki az egyik tekintélyes könyves cég, és újabb kettő készül egyidejűleg. Közben még jóskártyát is tervezett.
– Nézzed, milyen gyönyörű! – mutatja a lapokat. Ezek különböznek bármely eddigi jóskártyától, tudom meg. Ebben a pakliban ugyanis van Igen és van Nem kártya is. Ez nincs sem a tarot, sem a cigány kártyában. Elhiszem. Müller Rózsának ugyanis nem lehet nem hinni, annyira elsöprő, mondjuk, meggyőző személyiség. (A fenti szövegrészben a tegező idézet nem régi ismeretségünkre utal. Rózsa mindenkit tegez, akár tetszik annak, akár nem.) Pedig sokan felkeresik. Amíg beszélgetünk, addig is telefonálnak néhányan, találkozót kérnek.
Sok a visszajáró kliense. Kicsit több nő, mint férfi. Minden társadalmi rétegből, egészen egyszerű emberek és orvosprofesszorok is. Vidékről is jönnek hozzá. Segítséget, tanácsot, lelki megnyugtatást várnak tőle. És ő nagy odaadással meg is adja azt. Mire kíváncsiak? Első helyen a szerelem áll, de majdnem annyira érdekli az embereket az egészség és az anyagi ügyek. Politikusok járnak-e hozzá? Inkognitóban, és kizárólag az érdekli őket, mekkora választói támogatásra számíthatnak. Eddig minden választási eredményt pontosan megjósolt – tudom meg. Az emberek egy része egyszerűen kíváncsi a jövőjére, másoknak megoldandó ügyük van, és aszerint döntenének, mit hallanak a jósnőtől. – A sorsunk meg van írva, ezen nem sokat változtathatunk – mondja a ki az ítéletet. Egyesek csak azért jönnek, mert jósnőtől akarják hallani azt, amire ők vágynak. De csak az igazságra számíthatnak –biztosít.
– Ami itt elhangzik, azmind titok. Olyan vagyok akár egy orvos vagy egy pap – nyomatékosítja. Ehhez még hozzáteszi, hogy ő nem visel koholt címeket és a saját nevén szerepel. És még azt is megtudom, hogy nagyon felhígult a szakma. Rózsa ezt igazán jól tudja, mert tizenöt éve ő az elnöke a Magyar Jósok Egyesületének. Azt már az előtérben lévő oklevelekből tudom meg, hogy vitézi címet is kapott, valamint, hogy őrnagya a nemzetőrségnek. De, hát nem erről beszélgetünk, hanem a jóslásról, jövőről, ami ezekben a forradalmas napokban oly sokunkat foglalkoztat.
Rózsa sok újságcikkben szerepelt, és büszke rá, hogy volt már címlapkép is a rendőrújságban. Ő ugyanis több bűnügyet megoldott már. Nem nyomozok, hanem tudom, mi történt – mondja. Elmeséli emlékezetes esetét, amikor egy eltűnt híresség édesanyja jött el hozzá kétségbeesetten. Megmondta neki a szemébe, hogy a színésznőt saját fia, a kliens unokája ölte meg. A nagymama ezt képtelen volt elhinni, felállt és egyszerűen kiment a szobából.
Az emberek nemcsak a jövőjüket tudakolják Müller Rózsánál, sokan vannak, akik másféle segítséget kérnek. Például a rontás levételét. Ilyenre ő vállalkozik, de az ellenkezőjét ne várja senki sem tőle. A boszorkánytehetsége nem arra van, hogy másnak ártson. Sőt, hozzáteszi, hogy aki olyan vállalkozóval találkozik, aki hajlana pénzért rontást küldeni bárkire, biztos lehet benne, hogy sarlatánnal van dolga. (Később jutott csak eszembe, meg kellett volna kérdeznem, hogy akkor kinek a rontásait szedi le ő?) Szívesen segít azoknak az ügyfeleknek is, akik szerelmi kötést kérnek tőle.
– Képzeld, kétszer elállítottuk már az esőt – döbbent meg. Megtudom, hogy azért a többes szám, mert két tévészereplése alatt, a nézők segítségével tette a csodát. – Csináltam egy kis mágiát, és abbamaradt az eső! –értem meg, mi okozhatott akkoriban fejtörést a beavatatlan meteorológusoknak.
– Élvezed, amit csinálsz?
– A hozzám jövő emberek élete valóságos regény. És én szeretek regényeket olvasni.
Végül megkérdezem, jósolna-e az újságnak, ha már a szerkesztőség hűlt helyével átellenben fogadja a hozzá sereglőket. Rózsa hidegvérrel előkapta a kissé kopottas kártyacsomagot, és felszólított, oszszam öt adagra. Aztán felfordította a lapokat. Veszteség, szomorúság, féltékenység, hivatalosság, gondolat. Ezt mutatta a jóskártya. A jósnő meg hümmögött, s azt ígérte: lapunkra nehéz idők várnak, de ezeket túl fogja élni.
A gondolatot jelző kártyalap esetleg ezt jelenti.
