Májusi könyveső
Ezzel a „zsarnokaihoz”, „jó barátaihoz” való odafordulással zárul az 1978-as könyvhétre megjelent válogatott Benjámin-kötet, a Tüzet akartam. Benjámin ekkorra már az ízléséhez képest túl van rehabilitálva: beültették az Országgyűlésbe, a gondjaira bízták az aczélista reformkommunisták új, harcias szócsövét, az Új Tükröt, és véle nyittatták meg 1978. május 26-án, egy esős péntek délutánon az ünnepi könyvhetet. „Adnak érdemkeresztet, adnak szép hivatalt, / s aztán már senki gondja, ha »jobb részed kihalt«. / Egy gesztust a világnak, ördög vigye a lelket. / És tűrd, hogy rádszegezzék dermesztő önfegyelmed.” Ezt a Benjámin-verset (Nem adhatsz többet) szavalta alulírott a hódmezővásárhelyi laktanya szavalóversenyén három évvel korábban, éppoly átéléssel, mint amilyen sikertelenül.
Kádár Jánost a hetvenes években a balos, „szektás” „munkásellenzék” szorongatta. E szorongatás egyik mellékes következményeként az addig egy helyszínen rendezett ünnepi könyvhét 1974-ben kitört a belvárosi Váci utcából – a Váci útra és tovább, beszabadult a „munkáskerületekbe” Újpesttől Csepelig, Kőbányán és Angyalföldön át. 1978-ban már a megnyitóünnepség is kisodródott a Váci útra, a József Attila Színházhoz, mely eredetileg művelődési háznak készült, Operettszínházként kezdte és a szórakoztatva felemelendő pesti munkásnép népszínházaként folytatta. A színház túl volt már aranykorán, amikor büntetésből itt játszott Darvas Iván, Gobbi Hilda... Ekkor a színházat a fényes szelek nemzedékének elkötelezett népi kádere,Miszlay István vezette, aki már évek óta panaszkodott a színház minősíthetetlen technikai körülményeire, a rossz hő- és hangszigetelésre, minek következtében a közönség a szezon közepén megfagyott, az elején és a végén megsült, s minden darabot a forgalmas Váci utca zajai festettek alá.
A szocialista könyvhét: fegyver a fogyasztói társadalom elleni harcban. Mert, miként a könyv ünnepét felvezető vezércikkében a Népszabadság kritikusa, Hajdú Ráfis Gábor megállapította: az autó és a könyv, a szellemi és az anyagi javak összeférhetnek ugyan, „torzíthat azonban a gépkocsi, a hétvégi ház, telek hajszolása, ha életcéllá váliktolakszik, elfordítja az embert a művészettől, a tudománytól, a világtól – a másik embertől”. A könyvhét értelme a visszafordítás volt.
A muníció nem hiányzott.
A könyvhét nyolc napján „csak a fővárosban 106 könyvesbolt, 84 könyvsátor, 94 pavilon, sok alkalmi elárusítóhely és mintegy kétezer-ötszáz munkahelyi terjesztő” igyekezett az alkalomra megjelent 135 kötet 2,7 millió (kötetenként átlagosan húszezer) példányából minél többet elsózni.
Az írás és a kép a nol.hu Kultúra rovatában vasárnaponként megjelenő Képmentő sorozat egy darabja. A szerzők a Népszabadság gazdag fotóarchívumából válogatnak.
