Olyan volt ez, mint egy szocialista mese: nőtt a termelés, javult a minőség. A gondosan kiválasztott tenyészfajták miatt az ötvenes évekbeli 160–180- ról tíz év alatt 200–220-ra nőtt az egy-egy csirkétől várható éves tojásmennyiség.

Az új típusú tojatok testesebbek voltak ugyan a korábbiaknál, de a küllemük és a beltartalmuk is változott. A ,,gyári” tojások héja sápadtabb volt, a sárgája pedig,,nem az a szép aranyszínű”, szóval az igazinak – a tyúkszaros házi tojásnak – a háziasszonyok szerint a nyomába se ért. Tetejébe a ,,tápos” csirkék húsa még halszagúnak is találtatott, nem úgy, mint a trágyadomb környékén kapirgáló társaké.

Összehasonlítási alap márpedig volt, hiszen addig a magyar anyák piacon, kofáktól vásárolták az élő madarakat, amelyek életének aztán otthon vetettek véget. A vasárnapi állatáldozatok fontos kelléke volt a piros kisvájdling, abban fogták fel az ítélet-végrehajtás után a köves padozaton még kis ideig haláltusáját vívó állat vérét – levesbetétnek. Aztán jött a forrázás, a kopasztás, végül a nagy műtét: a madár belsejének értéktelen belekre és a húslevesben hasznosuló szívre, májra, zúzára osztása.

Tanulságos dolog átlapozni az 1967-es év Népszabadságainak szombati számait. A budapesti kiadás ekkor közölte a fővárosi piacokról szóló jelentéseket: az elmúlt hét kínálatáról, árairól. Zöldségből április végén rendre ,,kielégítő”, ,,megfelelő”,,,az idényhez képest jó”, élő és vágott baromfiból pedig rendszerint ,,jó”, majd a nyár közeledtével ,,javuló” lett az ellátás. (Csak hogy tudják: a burgonyának 3,20, a vöröshagymának 3,40, a kék karalábénak 2,80 volt ekkor kilója. S hogy ne feledjem: a prokedlié – lásd még: brokkoli –kereken 4 forint.)

Ezen az 1967 májusában készült felvételen azt a pillanatot látjuk, amikor egy teherautónyi friss tojás érkezett a budapesti Fény utcai piacra. Nem irigylem a sofőrt; mit aggódhatott, hogy épségben célba ér-e a rakomány. (Igaz, akkoriban nem volt ritka, hogy a sérült tojásokat mélyen leszállított áron, mustárospoharakban árulták a piaci kofák.) Mennyivel nyugisabb lehetett akkoriban nagy távolságokra élő csirkét szállítani. Egészen addig persze, amíg ki nem tört a balhé. Hivatalos szervek rájöttek ugyanis, hogy a sofőrök temérdek pénzt kaszálnak a hosszú fuvarok közben a platón ,,termő”, vagyis a menet közben tojt, de a szállítólevélen nem szereplő tojásokon.

Az írás és a kép a nol.hu Kultúra rovatában vasárnaponként megjelenő Képmentő sorozat egy darabja. A szerzők a Népszabadság gazdag fotóarchívumából válogatnak.

Javuló ellátás