Sikló helyett mozgólépcső?
Változatlan kérdések, változatlan válaszok felcímmel közölt cikket 1978. február 19-i, vasárnapi számában a Népszabadság. Azt tudakolta a szerző, Fejér Gyula: Lesz-e sikló a Várban? Az már a cikk legelején kiderült, hogy az NDK-beli Augustusburg nyaralóhelyen elkészült egy sikló a magyar UVA-TERV tervei alapján. Az Út- és Vasúttervező Vállalat osztályvezetője úgy vélte: ez jó előtanulmány lesz a Budavári Sikló újjáépítéséhez.
Mikor a cikk íródott, már 34 éve megszűnt a hegyi felvonó, csak sejteni lehetett, hogy a bokrok helyén hol húzódtak a sínek. Pedig milyen mesebeli volt az alapítása! Az ötletgazda Széchenyi István legkisebb fia, Ödön volt. A kiegyezés évében, 1867-ben döntöttek a megszületéséről, és három évvel később – Wohlfahrt Henrik tervei nyomán – már fel is avatták a budai Vár egyetlen „tömegközlekedési eszközét”. A gőzerővel működtetett Siklót már az első két hétben több mint huszonötezren próbálták ki.
Az átalakítási, modernizálási tervek egymást érték, a húszas években liftet és páternosztert vizionáltak a helyére, a negyvenesekben meg mozgólépcsőt. (Ez az ötlet később is visszatért.) Az álmokat a második világháborús bombatámadás és tüzérségi lövedékek sora foszlatta szét. Habár nem sérült a teljes szerkezet, mégis elbontották, széthordták a megmaradt darabokat. Ahogy Ráday Mihály Városvédő beszédek című könyvéből is kiderül, a nem szűnő álmodozás dacára a nyolcvanas évekig nem történt semmi. Ráday jól emlékszik, mennyit kellett küzdeni azért, hogy ne mozgólépcső épüljön a Sikló helyére, és hogy a kocsikra felkerüljön a város eredeti címere is.
A Metró Közlekedésfejlesztési és Beruházási Vállalat 1980-ban 68 millióra kalkulálta a Sikló újraindításának költségét. A helyreállítási munkák csak négy évvel később indultak el. A Siklót a pályája fölött átívelő két híddal, az alsó- és felső állomással Takács Ákos építész tervei szerint készítették el. Az 1986-os megnyitókor csak a fülkék hasonlítottak az eredetihez, amelyek ötven másodperc alatt tették meg a száz métert. A huszonnégyhuszonnégy utas szállítására képes két kocsit, amely a Margit és a Gellért nevet kapta, ingaszerűen kötötték össze: míg az egyik felfelé indult, a másik lefelé szállította az utasokat. A gőzsikló helyett már villamosított változat működött, az egyforintos villamosjegy korában felnőtteknek tíz, gyerekeknek öt forintért. Az újjáépítés után a Sikló másodpercenként egyébként három métert tett meg, de mivel az utasok ezt túl gyorsnak tartották, a sebességet 1988-ban a felére csökkentették.
Huszonhárom évi működés után, 2009. március 16-án vitték el felújítani a kocsikat, először a Gellértet, majd pár hét múlva a Margitot. A felújítás hat hétig tartott – de a páratlan hétfőkön továbbra sem maradhat el a karbantartás.
Az írás és a kép a nol.hu Kultúra rovatában vasárnaponként megjelenő Képmentő sorozat egy darabja. A szerzők a Népszabadság gazdag fotóarchívumából válogatnak.
