Budavár foglyai a semmi jubileumán
Csakhogy az épületekre az önkormányzat sem költ eleget, emiatt azok egyre elhanyagoltabbak és korszerűtlenebbek.
Ördögi kör, amelyből lassan húsz éve nincs kiút – senkinek nem okozott meglepetést, hogy nem történt előrelépés egy szerda esti lakossági-szakmai fórumon sem. Nehezen is születhetett volna bármilyen fejlemény, hiszen az önkormányzat nem küldött képviselőt a vári témát boncolgató rendezvényre.
Nem tűnik különösnek, hogy mostanra a lakók egy része is elvesztette érdeklődését az ügy, pontosabban a saját ügye iránt. A Budavár Szövetség és a Budai Polgárok Társasága Krisztina téri székhelyén megtartott lakossági-szakmai fórumán már csak alig negyvenen jelentek meg, pedig a vitatott helyzet nagyjából száz műemlék épületet és azokban nyolcszázharminc lakást érint.
A történet a kilencvenes évek elejére nyúlik vissza, amikor az önkormányzatok országszerte privatizálták bérlakásaikat, köztük több városban műemlék épületeket is – a budai Vár lakói azonban nem vehették meg az otthonukat, amelyekben esetenként már generációk óta éltek, ezekre az ingatlanokra ugyanis elidegenítési tilalmat rendeltek el, amikor az állam átadta ezeket az önkormányzatoknak. Ez a tilalom máig érvényben van (sőt, a 2006-os lakástörvény-módosítás sem teszi lehetővé, hogy magántulajdonba kerüljenek), és még nem dolgozták ki azt a feltételrendszert, amely teljesítése esetén a bérlők tulajdonosokká válhatnának – pedig ezt a szándékukat már 1993-ban kinyilvánították.
Az elmúlt majdnem húsz évben folyamatosan napirenden volt a téma, de érdemi eredmények nem születtek, csupán érvek merültek fel mindegyik oldal részéről. Jelenleg az önkormányzati tulajdonban lévő műemlékek akkor adhatók el, ha a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal ehhez hozzájárul. Ezt, bizonyos feltételek kikötése mellett a kétezres évek elején a KÖH két vezetője is megtette, de nem történt meg a kritériumrendszer részleteinek kidolgozása, így az ügy elakadt.
Mezős Tamás, a KÖH jelenlegi elnöke legalább megjelent a lakossági fórumon, ahol korábban is képviselt véleményének adott hangot: a műemléki épületekben lévő lakások eladását több ok miatt sem javasolja. Egyrészt azért, mert a korábbi, hasonló privatizációk során rossz tapasztalatokat szerzett, például a vásárlók nagy részének csak arra volt elegendő a pénze, hogy kifizesse a vételárat, arra már nem, hogy azt megfelelő módon felújítsa, karbantartsa. Másrészt a Vár alatti pincerendszer felméretlen, feltáratlan, több helyen életveszélyes is lehet – először alapos felmérésre lenne szükség, ez azonban rendkívül költséges. Pénz híján még nem kezdett hozzá a munkálatokhoz az önkormányzat (a barlang- és pincerendszerrel kapcsolatos kikötései egyébként az előző KÖH-vezetőnek is voltak). Harmadrészt úgy véli, az eredetileg nagy alapterületű, a terekkel nagyvonalúan bánó lakások kisebbekre szabdalása építészeti és így műemléki szempontból értékrombolás lenne, amelyet csak az önkormányzati tulajdonos tud megakadályozni.
Az is a privatizálás elleni érvként merül fel, hogy csak akkor maradhat a budai Vár képe egységes, ha az épületek egyetlen tulajdonban vannak – a lakók szerint ugyanakkor ez nem érv, hiszen már most is akadnak olyan lakások a Várban, amelyek magántulajdonban vannak. A mostani lakossági fórumon, illetve a Budavár Szövetség és a Budai Polgárok Társasága által készített és a fórumon levetített kisfilmben is elhangzott a lakók egyik legjelentősebb érve: az önkormányzat nem költ eleget az épületekre, inkább csak a külső felújításokkal törődik, de a belső udvarokban mállik a vakolat, korhadnak a nyílászárók, a lakások gépészetileg egyre korszerűtlenebbé válnak. Az egyik lakó például elpanaszolta: a fűtéscsövek szigeteletlensége miatt jelentősen emelkednek lakása fűtésének költségei, de az önkormányzat nem tesz semmit, ő pedig csak a saját lakására költene, önkormányzati tulajdonúra nem.
A helyzetet és a jövőbeni kilátásokat elemezve elhangzott az is, hogy mivel ezekben a lakásokban nem a piaci bérleti díjakat kérik, a beszedett összeg egyre kevésbé fedezi a fenntartást, vagyis a házakra egyre kevesebbet tud költeni az önkormányzat, aminek eredményeképpen azok állapota egyre jobban romlani fog a jövőben is. A fórumon felhívták a figyelmet arra is: nagyon sok az öreg bérlő, a városrész már teljesen elöregedett. A fiatalok beköltözése viszont a lakók szerint csak akkor történne meg, ha a lakások magántulajdonba kerülnének. A levetített kisfilmben az egyik bérlő elpanaszolta: a feleségét szerette volna bérlőtársnak bejelenteni, ám az önkormányzatnál nem a meglévő szerződést módosították volna, hanem egy új, számára előnytelen feltételeket tartalmazó szerződést akartak vele aláíratni. Ő erre nem volt hajlandó, így viszont nem maradhat a családban a bérleti jog, az előbb-utóbb visszaszáll az önkormányzatra. Akadt olyan hozzászóló is, aki egyenesen azt állította: az önkormányzat célja az, hogy megvárja, ameddig kihalnak a bérlők, hogy ezután a lakásokat külföldieknek értékesíthesse.
Az indulatoktól sem mentes lakossági fórum ezúttal sem hozott eredményt, mindenesetre Rotyis József, a Budavár Szövetség elnöke elmondta: a fórum összefoglalóját elküldik az önkormányzatnak, kérve az illetékeseket, hogy dolgozzák ki végre azokat a feltételeket, amelyek alapján pont kerülhet az ügy végére. Lapunknak az elnök hozzátette: folyamatban van egy per is, amelyet néhány lakó indított az önkormányzat ellen. Szerintük ugyanis egyes lakások eseté ben nincs nyoma olyan okiratnak, amely alátámasztaná, hogy valóban műemlék épületről van szó – például egy ikerház egyik fele az önkormányzat szerint műemlék, a másik viszont nem.
Úgy tűnik, a lakók egy részének türelme, kitartása már valóban fogytán van: voltak, akik néhány perc után felálltak és távoztak, mondván, semmi értelme az évek óta hangoztatott érveket ismételni, különösen, hogy az önkormányzat még csak nem is képviseltette magát a fórumon.
