Vesztésre állunk a nagy szúnyogháborúban
A Balatonnál a múlt héten elmaradt a szezonkezdetre tervezett nagy szúnyogirtás: a szél és a csapadék miatt a vegyszeres védekezés nem lett volna hatékony. A beavatkozást elvileg e hét közepére halasztották, ám az idő azóta sem javult, ezért e pillanatban nem lehet tudni, hogy mikor kerül rá sor. A szúnyoghelyzet viszont kritikus: a legutóbbi déli parti mérésekben 100 fölötti volt a csípésindex (vagyis egy óra alatt száznál több szúnyogtámadás érte a tesztalany bőrfelületét). Bár a rendkívüli helyzetre való tekintettel idén a tűrésküszöböt feljebb emelték – a korábbi években 30-40-es értékeknél kezdték meg az irtást, most a 60-as index a küszöb –, már hetek óta túlvagyunk azon a szinten, ahol a gyérítés megkezdése indokolt lenne. Sáringer-Kenyeres Tamás, a balatoni szúnyogirtást irányító szakértői bizottság csoportvezetője szerint a csapadékos idő miatt az eddigi négy ritkítás ellenére is több a szúnyog a megszokottnál, ezért amint gyengül a szél, újra felszállnak a permetezőgépek. Hozzátette: gondot okoz, hogy idén a tóparttól távolabb lévő legelők és berkek ontják a szúnyogokat, miközben ezeken a területeken pénzügyi okok miatt nem tudnak irtani. A szakember zalaegerszegi tudósítónknak megjegyezte: ahhoz, hogy javuljon a helyzet, az irtás mellett tartós melegre lenne szükség.
A Balaton problémája nem egyedülálló, sőt, még csak azt sem mondhatnánk, hogy ott a legrosszabb a helyzet. Maga a tó a szúnyogok szemszögéből egyáltalán nem számít jó költőhelynek, a part menti nádas-mocsaras részek, az úgynevezett berkek viszont annál inkább –ezek felületemost jóval nagyobb a szokásosnál, ugyanakkor meg sem közelíti például az északkelet-magyarországi, illetve az alföldi ár- és belvízjárta területek kiterjedését. A sekély, nem mozgó, gyorsan felmelegedő és halállomány nélküli időszaki vizek ideális szúnyogkeltetők, hiszen itt természetes ellenségek alig fenyegetik a lárvákat, és a kifejlődött szúnyogok azonnal hozzáláthatnak az újabb generációk létrehozásának. Ezeken a területeken csak a bioló giai (bakteriális vagy halivadékokkal végzett) megelőzés, vagyis a lárvák elpusztítása lenne hatékony, ám eddig ilyen típusú irtást alig végeztek az országban. Az ÁNTSZ június közepén érzékelte a vészhelyzetet, és maga is bekapcsolódott a szúnyogmentesítésbe, illetve hozzájárult az ahhoz szükséges vállalkozói engedélyek soron kívüli kiadásához. Azóta azonban egy újabb ár- és csapadékhullám is elérte az országot, így a szúnyogirtást a következő napokban mindenképpen meg kell ismételni, méghozzá az előzőnél jóval nagyobb területen.
Magyarországon a szúnyogirtás alapvetően önkormányzati feladat- és hatáskörbe tartozik. A helyhatóságok ehhez a munkához két esetben kaphatnak állami segítséget: ha regionális „konzorciumokba” tömörülve végzik a gyérítést (megsokszorozva annak hatékonyságát), akkor 50 százalékos támogatásért pályázhatnak a költségeik fedezéséhez, ha pedig kiemelt turisztikai jelentőségű területen irtanak, akkor az állam egy évente meghatározott keretből társfinanszírozza az irtást (a biológiai gyérítésnél 70, a kifejlett szúnyogokat támadó kémiai irtásnál 30 százalék a támogatási arány). Tavaly a turisztikai célú szúnyogirtási keret egy része a száraz időjárás miatt megmaradt, így idén a Balatonnál az eredetileg tervezett 70 milliónál többől gazdálkodhatnak. Másutt azonban pénzügyi szempontból korántsem ennyire biztató a helyzet. A kiemelt idegenforgalmi régiókban (a Balatonnal együtt) összesen 100 millió forintnyi forrás áll rendelkezésre az idei költségvetésből, ami az igényeknek csupán a töredékére elég. A Velencei-tónál például idén eddig egyetlen irtás volt két héttel ezelőtt (részben a kedvezőtlen idő, részben az önkormányzati források szűkössége miatt), miközben már-már kibírhatatlanul sok a szúnyog.
Jellemző példa az is, hogy csak Borsod megyében 42 ezer hektár elöntött területet kell szúnyogmentesíteni, aminek a költsége az ÁNTSZ szerint 99,75 millió forint lesz. Amikor a helyzet az idei évhez hasonlóan súlyosra fordul, a tisztiorvosi hivatal is beszáll a gyérítésbe, mivel a szúnyogok egészségi kockázatot is jelentenek (egyrészt közvetlenül, hiszen többféle járványos betegséget is terjesztenek, másrészt pedig közvetve, az állatállomány károsításán keresztül). Az ÁNTSZ-nek azonban nincs saját forrása a szúnyogirtásra, ezért vagymáshonnan von el pénzt, vagy pedig a kormány vis maior keretéből igényel támogatást. Az utóbbira ugyanakkor a szintén gondban lévő önkormányzatok is bejelentkezhetnek, így a kassza hamar kiürül (a napokban csak a Szeged környékén szerveződő regionális szúnyogirtásra 125 millió forintot igényeltek).
A problémát önmagában a több pénz még nem oldaná meg: a beavatkozások szakmai és időbeli koordinálására is szükség lenne. A jobbára önkormányzati megbízásból dolgozó szúnyogirtók a vegyszeres gyérítést, vagyis a légi permetezést preferálják, miközben a biológiai védekezés hatékonyabb és veszélytelenebb is (igaz, csak akkor működik, ha egy-egy régióban a vizes területek legalább 90 százalékát lefedi – míg a permetezés jellemzően megáll a lakott területek határánál). Ráadásul a vegyszerekkel sincs minden rendben: mint a Levegő Munkacsoport felméréséből kiderült, az emberi egészségre teljesen ártalmatlan permetezőszer nincs a piacon – valójában csak az ártalmak jellegét és súlyosságát lehet megválasztani.
