Nitrogéntől zöldül a fű
A fűnyírás tűnik a legegyszerűbb ápolási munkának – csak tologatni kell a gépet. Az a hobbikertész már rafináltnak gondolja magát, aki az egymás után következő nyíráskor váltogatja a vágási irányt. Jól teszi, mert a fűcsomók szélső szálai ilyenkor nem hajolhatnak el a gyorsan forgó kés elől. A fűnyírás azonban ennél azért bonyolultabb tudomány. Aki sokat nyír, és ismeri a gyepalkotók életét, tudja, hogy a fűnyíró tologatásával nem csupán a csúf, egyenetlen növekedést lehet korrigálni. A pontosan és jól végzett munka eredménye a jó minőségű, szomszédbosszantó gyep. Ehhez egyébként nincs szükség különleges trükkökre, csak néhány szabályt kell betartani. Mindenekelőtt a fűnek elég magasnak kell maradnia ahhoz, hogy a növény gyökérzete előteremthesse a szükséges tápanyagot és vizet, ám közben a lehető legalacsonyabbnak is kell lennie: ilyenkor nyújtja a gyep a legszebb látványt. Az ilyen gyep egyenletes, s mindenütt egyformán zöld. Általában a növekedési időszakban egyszer kell a helyes magasságot beállítani. A rosszul megválasztott magasságra gyorsan reagálnak a gyepalkotó füvek. Vannak, amelyek kipusztulnak, mások hatalmas csomókban óriásivá növekednek. A gyakori és nem túl alacsony nyírás a legkedvezőbb. Ez a legtöbb öt-hat fokozatú fűnyírónál az alulról számított második vagy harmadik fokozat. Lehet feles beállítással is nyírni, ilyenkor az első kerekek tengelye legyen a második, a hátsóké a harmadik vájatban.
Fontos a rendszeres időközönkénti nyírás, mert ezzel lecsökkenthető a gyomok, valamint a durva szálú fűfélék növekedése és a tápanyagveszteség is. Abban a sávban, ahol a járkálás vagy a gépkocsi miatt tömöttebb a gyep, érdemes kétszer – oda-vissza tolva – nyírni a gyepet, de az igazi megoldás a járólap vagy a műanyag gyeprács. Aki alacsonyra állított késsel próbálja kevesebb nyírással megoldani a gyepápolást, azt tapasztalja, hogy a kívánatos gyepalkotók elsatnyulnak, és a ritkás gyepen megjelenik a moha, a széles levelű, sok vizet elvonó egynyári perje, a százszorszép és a cickafark. Az erőteljes, beállt gyep esetében a 3,5 centiméteres vágási magasság a kívánatos tavasszal. Ősszel és szárazabb időben egy-másfél centivel emelhető a magasság.
A gyepet táplálni is kell. A tavaszi indító trágyázás után amásodik műtrágyázás ideje június. Ha ilyenkor a második-harmadik fűnyírás után a gyep kifakul, vízben oldódó nitrogénnel lehet „zöldíteni”, a növekedést serkenteni. Lehetőleg ne száraz időben szórják ki a négyzetméterenként 5–8 deka ammóniumszulfátot vagy a jóval drágább, de hatékonyabb, összetett, nyári gyeptrágyát. A műtrágya kijuttatható kerti szórókocsival, vödörből kézzel, vagy öntözőkannával is. De a kertészeti árudákban kapható egy slaugra szerelhető műtrágyázó adapter is, és így kézi locsolással megoldható a tápanyagpótlás. Mostanában már hazánkban is kaphatók a tartós hatású, lassan bomló kombinált műtrágyák. Ezek a környezetet is jobban kímélik, mint a talajban gyorsan mozgó, egyszerű vegyületek.
A nyírás és a táplálás mellett persze elengedhetetlen munka a locsolás is. Van, amelyik növény a hűvösebb éjszakai órákban magához tér, gyökérzete segítségével képes pótolni az elpárologtatott vizet. Az érzékenyebb növények –ha időben vizet kapnak – némi veszteség árán túlélik a száraz időszakot. Ez jellemző a pázsitfűfélék többségére. A gyep számára húsz fokon kéthetente elegendő négyzetméterenként húsz liter vizet kijuttatni, míg harmincfokos melegben már öt-hat naponként ennek a duplájára van szükség. Homokos talajon több részletben érdemes öntözni, mivel gyenge a vízmegtartó képessége, de kötött talajon kifejezetten káros a mindennapi öntözés, mert ilyenkor a gyökerek nem hatolnak elég mélyre, és emiatt gyengébb lesz a növények általános kondíciója.
A jövő héten a szegélyek fontosságáról írunk.
