A borostyán sokat tud és sokat tűr, minden kertben lehet neki helyet találni. Kártevője nincs, a talajjal szemben igénytelen és nem csak a falra lehet felfuttatni. Mostanában újra divatosak az aprólevelű sövénynövényekből vagy örökzöldekből készített alakfák. Az igen dekoratív szoliterekkel azonban nem csupán az a baj, hogy meglehetősen borsos árat kérnek el értük a kereskedők, hanem az is, hogy rendszeres, finom nyírást igényelnek, s némelyik akár igen kényes is lehet. Ilyesfajta kerti dísz azonban borostyánból is készíthető. Ehhez egy előre elkészített vázra van szükség. Egy ügyes kezű kertésznek nem okoz gondot egy ilyen szerkezet elkészítése. Az üres váz belsejébe kell a kiválasztott borostyánfajtát ültetni. Amint kihajt, hamar megtalálja a kapaszkodásra alkalmas felületet, s gyorsan befonja, átbújik a hálón, befedi. Ezután, csak annyi ápolást igényel, hogy a kajla hajtásokat le kell nyisszantani. Biztosak lehetnek benne, hogy az egyszerűen és kis költséggel létesített „alakbokrokkal” sok irigyet szereznek.

A borostyánokat azonban nemcsak vertikálisan érdemes futtatni. Kiválóan beválnak talajtakaróként is olyan helyeken, ahol más kultúrnövény nem, vagy csak sok macera árán él meg – például rézsűn, árnyékos talajon. További előnyük, hogy különösebb ápolást sem igényelnek, a borostyánmező egyetlen hátránya, hogy nem szabad járkálni rajta.

A szabadban élő, télálló borostyánokból a Magyar Borostyán Társaság tagjai a Budai Arborétumban is látható bokorborostyánváltozatokat nemesítettek. Ezek nem kapaszkodnak, hanem egy nagyobb edényben pompáznak. Ilyet házilag is össze lehet hozni, ha egy amúgy kapaszkodó borostyántömegben találnak olyan önálló életre „vágyó” kinövést, amely különválva a borostyánfalból, ágként nő. Miután elvirágzott, vagy még jobb, ha már termést a következő tavasszal beérlelte, öt-hat leveles hajtásként le kell vágni és zölddugványként lehet gyökereztetni. Ha megered, akkor nagy valószínűséggel edényes növény lesz, ugyanis az ilyen hajtáscsúcs – az anyanövényben lévő társaihoz képest – téves információt kapott, s kapaszkodás nélkül nő.

A klasszikus borostyánhasznosítás a futtatás. A falra futtatott örökzöld borostyán légkondicionálóval felérő, hűsítő növény. A borostyánnal hosszú együttlétre lehet készülni, ugyanis nem ritkák az évszázados példányok. Sokan úgy vélik, hogy a növény a házak vakolatát, sőt a falat is tönkreteszi. Ebben sok igazság van, de a kőművesek szerint, ha jó a vakolat, akkor a borostyán nem árt a háznak. (Ezt igazolják a több száz éves angol házak is.) Leginkább az árnyékos, félárnyékos helyet kedveli, vannak azonban olyan változatai is, amelyek a tűző napot is elviselik.

A jövő héten a nyári gyepápolásról írunk.

A borostyánnak nemcsak kerti, hanem szobai változatai is léteznek éghajlatunkon. Ezek kisebb levelű, lassabban növő növények. Kúszóként, a lecsüngő szárú más fajok mellé ültethetők például balkonládákba, de nagyobb cserepekbe is, ahol azonban a kúszó kedvű növény támasztékáról gondoskodni kell.

Borostyán