Az ár levonulta után azonnal megkezdik a károk felmérését, majd áttekintik a katasztrófavédelmi törvényt – jelentette ki Bakondi György árvízi miniszteri biztos. A jogi környezet áttekintését azonban nem azért kezdeményezik, mert a rendszer rosszul működött – szögezte le kérdésünkre, s visszautasítja azokat a vádakat, amelyek szerint a védekezést néhol fejetlenség jellemezte.

Ez nem jelenti azt, hogy nem voltak kisebb zavarok – ismeri el. Amikor a gátakon 24 ezer ember dolgozik, s hatalmas logisztikai feladatokat kell megoldani – például homokot és homokzsákok tízezreit meg sok köbméternyi ivóvizet kellett előteremteni –, szerinte képtelenség mindent pontosan előre megtervezni. Ilyen helyzetben pedig nem a legfontosabb kérdés, hogy a rendőröket milyen színvonalon helyezik el; elsődleges szempont a védekezés volt, és annak az eredményességét aligha lehet kétségbe vonni – hangoztatta Bakondi. Ha beindult a helyreállítás, összegezik a veszélyhelyzeti működés során keletkezett tapasztalatokat, beleértve a védekezési normatívákat, a vis maior keretet, illetve az egyes hatásköri szabályokat, de még a kitelepítés rendszerét is. Azonban arról Bakondi egyelőre nem beszélt, hogy milyen jogszabályváltozásra vagy szervezeti kiigazításra tesznek javaslatot.

Részben hasonló körre kiterjedően a múlt év tavasza óta az ombudsman is vizsgálódik. Szabó Mátétól megtudtuk: az árvizek elleni védekezés rendszere, az ebben közreműködő intézmények és eljárások, valamint a kártalanítás menete szerepel a témák között. A mostani rendkívüli helyzet miatt bizonyára sok panasz is érkezik, ezért külön munkacsoportot hoztak létre, amely várhatóan ősszel áll elő a jelentésével. A védekezés terén vélelmezett állítólagos zavarok azonban kívül esnek a hivatal kompetenciáján.

Az ombudsman emlékeztetett rá, hogy hivatalában hasonló vizsgálatok korábban is folytak, és a kártalanítás módját illetően – elsősorban a bürokrácia csökkentése terén – tapasztalható előrelépés. Ami viszont nem változott: a katasztrófák elleni védekezés rendjét szabályozó jogszabályok és a közreműködő szervek sokasága miatt az önkormányzatok „nincsenek mindig képben”. Szabó Máté szerint szerencsés lenne, ha a helyhatóságokat – és a lakosságot – a felkészülésről, valamint a védekezésről polgárbarát módon tájékoztatnák.

Szabó súlyos visszásságnak tartja, hogy amint az ár elvonul, a veszélyeztetett területeken megint elkezdődnek az építkezések. Amikor az engedélyeket kiadják, az önkormányzatok vagy nem ismerik, vagy – esetleg az anyagi érdekek okán – egyszerűen figyelmen kívül hagyják a kockázatot jelentő körülményeket. Így fordulhat elő, hogy egész lakópark épülhet árterületen. – A legjobb az lenne – véli Szabó –, ha mindenütt rendelkezésre állnának olyan térképek, amelyek egyértelműen jelzik az árvízveszélyes területek határát. Úgy látja, a pontos tájékoztatás az önkormányzatok és a vízügyi hatóságok felelőssége is.

A kérdés az Országgyűlés fenntartható fejlődés bizottságának napirendjén is szerepelt. Jávor Benedek, a testület LMP-s elnöke kérdésünkre tartózkodott attól, hogy a védekezés módját minősítse, bár maga is úgy látja, voltak kisebb-nagyobb fennakadások, ami a váratlanul lezúduló hatalmas csapadékkal magyarázható. Mindazonáltal ez is indokolhatja, hogy szükség lehet például az árvízvédelemmel kapcsolatos önkormányzati hatáskörök és feladatok pontosítására. Az egyes településeken ugyanis a védekezés az önkormányzat dolga, de már állami feladattá válik, ha a veszély legalább két helyen jelentkezik. A szakpolitikus lapunknak nyilatkozva kiemelte: valamennyi helyhatóságnak el kellene készítenie a saját – a valószínűsíthető rendkívüli helyzetekre érvényes, a kitelepítésre is kiterjedő – katasztrófaelhárítási tervét, ám ilyet ismeretei szerint nem mindenütt dolgoztak ki. Ezért érdemes lenne megvizsgálni – fogalmazott –, hogy a települések miként ösztönözhetők ilyen dokumentum összeállítására, illetve a lakosság hatékonyabb felkészítésére. Az éghajlatváltozás miatt mindenütt számítani kell szélsőséges időjárási jelenségekre, így ma már sehol nem alapozhatnak az elmúlt évek vagy évtizedek tapasztalataira – hangsúlyozza a szakpolitikus. Vagyis eddig akár soha nem veszélyeztetett településeken is kialakulhat katasztrófahelyzet, amire most volt is példa, ám egyetlen polgármester sem lehet képes, hogy maga mérje fel a klímaváltozás következményeit.

– Alaposan felül kellene vizsgálni az építésügyi engedélyezési eljárások rendjét is –hangoztatta az ombudsmannal összhangban a bizottsági elnök. Nemegyszer előfordul ugyanis, hogy olyan területekre adnak építési engedélyt, amelyet rendszeresen fenyeget az árvagy belvíz.

– Újra kellene gondolni a tájhasználat kérdéskörét is, fi gyelemmel arra, hogy az egyes mezőgazdasági művelési ágak terjedése vagy viszszaszorulása miként befolyásolja a rendkívüli mennyiségű csapadék elvezetését – utal egy újabb szempontra a szakpolitikus. Ahol hegyvidéki területen kivágják az erdőt, a víz sokkal gyorsabban folyik le, és fokozódik a talaj eróziója. Szerinte arra is tekintettel kell lenni, hogy egyes területeken szinte szokásosan megjelenik az ár- vagy belvíz, és ezeken nem sok értelme van például kalászosokkal próbálkozni. Jávor álláspontja: az államnak bizonyára lehet feladata abban, hogy a gazdákat a művelési ágak helyes megválasztásában például támogatásokkal befolyásolja.