ABorsod-Abaúj-Zemplénme gyei városban az árvíz által okozott károkatmég nemmérték fel teljesen. Egyelőre annyit tudni, hogy 550 embert telepítettek ki, 318 ház került víz alá, eddig 12 ház dőlt össze, de vannak olyan helyreállíthatatlan ingatlanok, amelyeket le kellmajd rombolni – mondtaBaranyi Ferenc, a polgármesteri hivatal munkatársa. Az Újtemplom, valamint a Kővágó utcában volt a legsúlyosabb a pusztítás. Mint mondja, a statikusok három napja járják a várost, hogy felmérjék az épületek állapotát, a munka azonban csaknem két hetet vesz igénybe. Ha nem életveszélyes egy ingatlan, akkor a lakók maguk döntik el, mikor költöznek haza. A folyóparthoz közeli Újtemplom utca amúgy szép rendben tartott, takaros, nagy portái alaposan megszenvedték az áradatot: a legtöbb udvaron még mindig bokáig ér a víz, és a poshadó iszap nehéz szaga száll a hőségben. Az utca elején találkozom össze egy középkorú asszonynyal, Ibolyával, akinek a sírástól vörös a szeme.

– Múlt péntek óta a húgomnál húzzuk meg magunkat, ma reggel jöttünk megnézni a házat, és amikor megláttam ezt a rettenetet, egy óra hosszáig zokogtam – panaszolja, és előveszi a zsebkendőjét, mert megint könnybe lábad a szeme. Azt mondja, hogy kétszintes családi házukat péntekre virradóra hagyták el, és amíg vízben állt az épület, odalett szinte mindenük.

– Előzőleg homokzsákokkal torlaszoltuk el a bejárati ajtót, de a mellmagasságig érő víz mégis betört a házba, és olyan iszonyatos ereje volt, hogy feldöntötte a bútorokat, széttörte a konyhaszekrényt és a mosogatót – magyarázza. – A konyhabútor most is ott úszik az udvaron. De tönkrement a kazán, a bojler, a fürdőszoba. Mindenünk odaveszett.

Szerencsére volt biztosításuk, a kárt már bejelentették, de a biztosítótól még nem jöttek ki. Az asszony szerint hónapokba is beletelik, mire mindent rendbehoznak.

Az Újtemplom utca egy része még mindig víz alatt van: mintha egy folyó hömpölyögne a házak között, az áramot itt még nem kapcsolták vissza.

Varga Tiborné Tomoron dolgozik óvónőként, s most az édesanyjával jött megnézni, hogy milyen állapotban van a kétszintes házuk. Sokkolta őket a látvány.

–Tavaly költöztünk ide a férjemmel és a tizenegy éves gyerekünkkel, vettünk fel a házra hitelt, rendbe raktuk, most meg elúszott mindenünk, még egy cipőnk se maradt – sorolja elcsukló hangon. – Most a biztosítót meg a statikusokat várjuk, de takarítani még nem merünk, nehogy a biztosító később kekeckedjen velünk.

Tetézi a bajt, hogy a férje műhelye még mindig víz alatt van, úgyhogy dolgozni, pénzt keresni egyelőre nem tud. De az óvónő-feleség sem ment munkába, mert most minden gondja a ház. Meg a gyerek. A gyermeküket ugyanis annyira megviselték az éjszakai kitelepítés szörnyűségei, hogy pszichológushoz kell vinni.

– Retteg a kicsi a víztől –mondja az anyuka –, de már nem csak a folyótól. Fél az esőtől is.

Molnár Oszkár edelényi polgármester, független parlamenti képviselő levélben fordul Schmitt Pálhoz, az Országgyűlés elnökéhez, valamint a parlamenti pártok frakcióvezetőihez annak érdekében, hogy a törvényhozás rendkívüli ülésen módosítsa az adományozásra vonatkozó adójogszabályokat. Erről Molnár Oszkár tegnapi, edelényi sajtótájékoztatóján azt mondta: azt szeretné elérni, hogy katasztrófahelyzetek idején adókedvezményeket kaphassanak az adakozók az adományaik után, mert ezáltal több pénz juthat a rászorulók megsegítésére.

Költöznének, de hová?