Nyáron a kaktuszoknak is kell a víz
A nálunk élő pozsgások többségének igazi szezonja a fagymentes időszak, ilyenkor szeretnének a szabadban levegőzni, ekkor növekednek, hozzák fura virágaikat, fiókáikat. Sokan hiszik azt, hogy ezen növények mind a tűző napot szeretik, de nem így van, például a pozsgafa, a koronglevelű köldökfű, a sivatagi fának is mondott kövirózsa cserje vagy a hájvirágok egy része megsínyli a sok napfényt. Bár kifejezetten nem árt nekik a napbőség, de leveleik megpirosodhatnak. Rosszabb esetben égésfoltok is megjelenhetnek, a levelek megperzselődhetnek. Ha ilyet tapasztalnak, akkor a növényt árnyékos helyre kell húzni.
Vannak azonban kifejezetten a sötétet kedvelők is, olyanok, mint a népszerű kövérke. Ennek a fajnak az árnyék való, ahogy a karácsonyi kaktusznak is. Mások a teljes napfényben is jól érzik magukat, s ha sikerül a mi klímánkon kényesnekmondható ízlésüknek megfelelni, akkor egy-két óra alatt elmúló fantasztikus virágokkal, vagy éppen fura antennákra emlékeztető csápok növesztésével hálálják meg a gondoskodást.
A szakkönyvek nem mindig segítenek eligazodni a fura növények világában, már csak azért sem, mert ezek általában az eredeti amerikai vagy afrikai élőhelyükön tapasztaltakról számolnak be, ettől jócskán eltér egy-egy magyar kert vagy terasz klímája. Ezért érdemes kaktuszkiállításokra is járni, ahol a pozsgástermesztők szívesen megosztják tapasztalataikat. Éppen ma nyílik egy ilyen az ELTE Füvészkertjében, ahol vasárnapig a Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesületének tagjai a kérdésekre is válaszolnak.
A kaktuszok és pozsgások nyaraltatásának kritikus pontja az öntözés, míg a többség a téli hónapokat általában kibírja egy-két locsolással, addig ilyenkor a növények már igénylik a rendszeres öntözést. A pozsgás növények többsége a róluk elnevezett anyagcsere révén alkalmazkodik a száraz életkörülményekhez: a többi zöld növénnyel ellentétben az így működők éjszaka szén-dioxidot kötnek meg almasav formájában, s ebből napközben, általában a nagy forróság idején, felépítik a számukra szükséges szénhidrátokat.
A nyári vízbőség segíti fejlődésüket, az pedig még inkább, ha rendszeresen, két-három hetente, nekik való tápoldatot is kapnak. A víz adagolásakor azonban arra ügyelni kell, nehogy pangó vízben álljon a növény. Ezt legegyszerűbben úgy lehet elkerülni, ha nyáron elvesszük az edény alól az alátétet, s hagyjuk elfolyni a felesleges vizet.
A jövő héten a bokros és nem kúszó borostyánokról írunk.
