A pusztán díszítést szolgáló tó lehet néhány négyzetméteres is. Ennek létrehozásához sokféle formájú és méretű, nyomott műanyag idomot árusítanak. Ezt a kiválasztott helyen egyszerűen a földbe ásott gödörbe kell süllyeszteni. Ám nem mindegy, hol ásunk: nyáron a kis vízfelület hamar felmelegszik, ezért nem árt az árnyék, különben a tavacska könnyen bűzlő pocsolyává válik. Ilyenkor az algák elszaporodnak, a víz alatti növények ettől nem jutnak elég fényhez, elpusztulnak, az oxigénhiánytól pedig elhalnak a hasznos, szerves anyagokat lebontó organizmusok. A napos tavon ennek megelőzésére szűrőre van szükség, de lehet, hogy vegyszert is alkalmazni kell, aminek az a hátránya, hogy a kerti tó elveszíti természetes jellegét. Ha viszont árnyékos helyre kerül a formató, és felszínének legalább kétharmadát növények borítják, kialakulhat a biológiai egyensúly.

A növénytelepítés előtt azonban jó fejben tartani a tényt: a kerti tó tulajdonképpen mocsár, elegánsabban ezt lápkertnek is mondják. Vagyis ennek megfelelően kell kiválasztani a felhasználandó növényeket is. A nagyobb kertészeti árudákban viszonylag bő vízinövényválasztékból lehet válogatni, és ezek általában meg is felelnek a követelményeknek. Hasznos lehet azonban, ha növényhatározót is visz a vásárló az árudába, ugyanis az eladók nem mindig tudnak pontos információval szolgálni. A növényvásárlás előtt egyébként sem árt a szakirodalmat alaposan tanulmányozni. Különösen kezdő tótulajdonosnak nem ajánlható, hogy a természetes élővízből telepítsen át növényt. Ezekben ugyanis tökéletes biológiai egyensúlyban élnek növények és állatok, míg a kerti mocsárban ez nem biztosított.

A kerti tavak növényzetének osztályozásakor tudni kell, hogy szegély, víz alatti és lebegő növényeket különböztetünk meg, ennél azonban többféle funkciót is betöltenek. A legegyszerűbb évente cserélni őket, de a vállalkozó kedvűek – pénztárcakímélő módon – ápolhatják, szaporíthatják, s ezzel meghosszabbíthatják életüket. A növények életmódja alaktani, így gondozási hasonlóságot is mutat. A tavi (mocsári) növények első csoportjába a zsombékiak (amerikai gólyahír, árnyékliliom, békaszittyó, boglárka, dracéna vagy szerencsebambusz, havasi kankalin, gyékény, kakukktorma, kála, kálmos, nádi boglárka, nőszirom, vízi hídőr, vízi menta) tartoznak, általában évelő növények, a nyirkos, hűvös, vízközeli talajon, de a sekély vízbe, kosárba süllyesztve is megélnek, ha lombjukat a felszín fölé tudják tartani. Ezek igazából csak díszítenek, legfeljebb annyi szerepük van a tó ökológiai egyensúlyának fenntartásában, hogy víz fölé hajló lombjuk alatt a halak megpihenhetnek. Három-négy évente kell őket kiemelni, gyökérrendszerüket megtisztítani, s általában tőosztással szaporítani.

A víz alatti növények (kétsoros vízifüzér, tavi rózsa, tündérrózsa, vízibunkó, vízitök) oxigéntermelők, ezeket azonban óvatosan kell telepíteni, mert rendkívül gyorsan növekednek. A tündérrózsák rendkívül szépek, de mély vízi növények, s arra is ügyelni kell, hogy gyökerük jól le legyen horgonyozva, különben a levelek felhajtó ereje miatt könnyen elszabadulhatnak, ami pusztulásukhoz vezet. Ezért kosarukba érdemes nagyobb követ is helyezni. Külön vízi társaságot alkotnak a lebegő növények (békatutaj, keresztes békalencse, kolokán, rence, vízijátszint). Vigyázni kell rájuk, mert könnyen elszaporodnak, ilyenkor a felesleget el kell távolítani. Nemcsak hasznos, hanem gyomnövények is élnek a kis tavakban. A békanyál a melegedő időben, mostanában kezd szaporodni, érdemes egy gereblye vagy vasvilla segítségével eltávolítani. Előfordulhat, hogy hasznos rovarok és csigák is tanyáznak a kiszedett békanyálban, ezért a „csomagot” egy éjszakára a víz mellett kell hagyni, ilyenkor aki akar, visszamászhat a vízbe.

A jövő héten a kerti virággyárakról írunk.

Egyes növények a parton, míg mások a sekélyebb vagy mélyebb vízben érzik jól magukat