Az ápolt zöld sövény kordában tartott szabályos formájával harmonikusan illeszkedik a többi növény közé. Ha az ingatlan tulajdonosa jól választott növényt, s ismeri a nyírás szakszerű módját, akkor a sövény természetes átmenetet képez a kert épített és élő elemei között. Az épített és a sövénykerítés hibridje a mellvéden kialakított ültetőhelyre telepített növény – ezzel a módszerrel egyébként növelhető az építészeti hatóság által engedélyezett kerítésmagasság.

A zöld sövényhez türelem kell, hiszen az ezt alkotó növényeket jellemzően nem lehet megvásárolni akkora méretben, amiből rögtön kész kerítést kapnánk. Ha mégis – ami leginkább az örökzöldekre jellemző –, akkor már igencsak drágák, így inkább kisebb kerítésszakaszoknál jöhet szóba ez a megoldás. (Vastag pénztárcával persze minden elképzelhető.) A gyakorlat azt mutatja, hogy a sövénykerítést választók gyakran egy egyszerűbb drótkerítéssel határolják el a kertjüket, majd közvetlenül emögött kezdik el a növények felnevelését. Azzal számolni kell, hogy még a gyorsan fejlődő növények esetében is minimum két-három év, amíg a faiskolák szokványos méretéből magyar szemmel kerítésnek értékelhető sövény nő ki. Ha már a kívánt méretűek a növények, akkor akár le is bonthatjuk a drótkerítést, de ha eleve ez a szándékunk, akkor érdemes a hajtásokat folyamatosan kivenni a kerítésből, ellenkező esetben ugyanis a sövény annyira ránő, hogy csak a növények komoly sérelmével lehet eltávolítani a drótfonatot. Ez utóbbit sokszor ott is hagyják, ettől viszont esetenként a növény nem nő szépen.

A cserjekerítéseket metszeni a kívánt magasság elérése után évente minél többször, de legalább kétszer szükséges. A telepítés után közvetlenül a talaj felszínétől érdemes arasznyi távolságra visszavágni a növényeket. Megbosszulja magát, ha kihagyják a fiatal sövények alakító metszését. Ahhoz, hogy a sövény belseje is sűrű legyen, valamennyi oldalhajtást egyforma hosszúra kell vágni. A kívánt magasság eléréséig a sövényt évente két-három alkalommal nyírjuk. Érdemes úgy időzíteni, hogy minden tíz centiméteres hajtásnövekedést kövessen metszés. Sok hobbikertész esik abba a hibába, hogy a kívánt magasság minél gyorsabb elérése érdekében nem metszi vissza eléggé a fiatal sövényt. Ez azonban visszaüt, mert a növények felkopaszodnak, a sövény ritkás és csúnya lesz. Ilyenkor nem marad más hátra, mint a teljes visszavágás, amivel kezdődik minden elölről. Ha a kívánt magasságot már elérték a növények, akkor fenntartó metszésről beszélhetünk, amivel a sövény alakját kell megőrizni. A növények fényellátottsága szempontjából a téglalap vagy a nyújtott trapéz alakú keresztmetszet a legmegfelelőbb, ezzel elkerülhető a felkopaszodás.

Bizonyos korlátok között örökzöldekből, tűlevelűekből is kialakítható sövény, ez azonban inkább csak takaró-védő sövénynek javasolható. A hazánkban őshonos közönséges tiszafa viszonylag jól tűri a metszést, és rendkívül dekoratív. A sövényként divatos növények közé tartozik a leylandi ciprus is, főként gyors növekedése miatt. A fenyőfélék, a tuják és a ciprusok metszését kora tavaszra kell időzíteni, mert ezek általában egy hónapig, április végéig növekednek, és a tar részeket viszonylag gyorsan benövi. Ha a metszésre később sikerült időt szakítani, akkor egy évig nézhetjük a foltokban kopasz sövényt. Az örökzöldek egy alapos metszést egyébként háromnégy év alatt hevernek ki.

A jövő héten az orgonákról írunk.

Kert-ész