Zöld és etikus
Felfoghatatlanul nagy lépés lenne, ha ez valóban, leglább részben megvalósul. Ehhez persze mindenütt szükséges az állami ösztönzés, a pénzügyi szférában ugyanis a nyereségesség elve sok mindent, uram bocsá! mindent felülír. Megszeppent, penitens bankárokat látni világszerte, de azért ne legyünk naivak: a pénznek a válság után sincs szaga. A zöld szó pedig legalább anynyira szépen cseng manapság, mint a kassza, ha eleget hajtogatják (mármint a zöld varázsigét), tehát egyre inkább ott lesz a helye a bankfiókok szórólapjain. De nincs is ezzel semmi baj, a világ így működik, ettől még ez az egész lehet jó nekünk.
Csalódni csak akkor fogunk, ha úgy hisszük, hogy egy intézménynek, pláne pénzintézetnek van privát lelkiismerete; ha feltételezzük az intézményes etikát – a közjóra, nemzeti és globális és humanitárius és ki tudja, milyen nagylélegzetű kérdésekre tiszta és önzetlen lelkiismerettel adott, felelősségteljes választ. Ilyenje nincs egy banknak, nem is ez a dolga. Ha pedig emellett még azt is elvárom, hogy a pénzemet a lehető legnagyobb profittal és biztonsággal kezelje, abban azért van egy jó adag farizeusság. De tényleg, miért ne a bankok tennék meg az első lépést? Kicsit letudva abból a sok csúnyaságból, amit imperialista habzsolásukban elkövettek az ezredforduló nagy gazdasági buborékja védelmében – gondolhatja az utca embere, aki a maga részéről persze kivár a zöldaktivitással, amíg tényleg konkrét értelmét nem látja (például ha majd a szomszéd is szelektál, vagy ha megint fizet a MÉH a papírhulladékért). Sajnos vagy szerencsére ez az egész nem így működik.
Az ügyfélmegtartásban érdekelt bankok tényleg kedvesek és kezdeményezőkészek, jól számított mozdulattal még zöldkölcsönt is fognak adni, de a külföldi példa is azt mutatja, hogy kell a központi ösztönzés és szabályozás; legalább annyira, mint ahogy kellene az intézményektől, várva várt kormányrendeletektől és azok visszavonásától független szemléletváltás. Enélkül ugyanis nincs megváltás, se központilag, se privátilag, csak piti haszonlesés van minden szinten. Ez ugye már ismerős, láttuk és átéltük valahol Európában – itt és most.
Az etikus zöldbank szép gondolat, de csak akkor működik, ha egy hosszú távú (értsd: több, mint az aktuális négyéves terv) és egységes állami fejlesztési koncepció szerves része, és – ez itt a lényeg, most tessék fi gyelni! – ha a bankot lelkiismereti alapon, környezettudatos motivációból választó befektetői és ügyfélbázisa legitimálja. A bizalmával és a pénzével. Ja, igen, ezzel kellett volna kezdeni: a zöldbank azon túl, hogy kedvező hitelt ad környezettudatos magánügyekre (kevesebb lesz a rezsi és nem fogunk fázni), tesz minden egyebet, ami egy pénzintézet dolga – befektet, beruház, ad és vesz – de mindezt etikus megfontolással teszi. Nem azért, mert intézményes etikája van, hanem mert van elég ügyfele, akiknek ez személy szerint fontos. Na, ha ez a környezettudatos ügyfélbázis sorban áll a pénzével, hogy azt jóra fordítsák és jól forgassák, akkor beszélhetünk újra.
Alternatív bankárok
A definíció egyszerű: az etikus bank nem közömbös az általuk finanszírozott befektetések és hitelek társadalmi és környezeti hatásaival szemben. Messze nem merül ki tehát ez a fogalom az energiatudatosság témakörében, sokkal inkább a nagyvállalati CSR (társadalmi felelősségvállalás) pénzügyi megfelelőjének kell elképzelni. A szép új bank igazából az alulról, felülről és középről egyszerre jövő kezdeményezés szülötte –a közvélemény, társadalmi szervezetek és kormányzati intézmények már a kilencvenes években érezhető nyomást gyakoroltak a pénzintézetekre átláthatóbb és etikusabb befektetési politikát követelve. Az elmúlt évek felgyorsult globális tenden ciái – a komolyan vett klímaváltozás, tetőző globalizációs problémák, politikai és gazdasági válságok – és az életmódjában, saját környeze tében tudatosabbá váló társadalom teremtették meg az etikus bankok valódi bázisát.
A jelenség egyébként világszerte még gyerekcipőben jár, például nincs olyan egységes szabály- és kódrendszere, ami más etikus üzleti gyakorlatot folytató szektorokban, például a fair trade területén már elfogadott. Ezek a pénzintézetek általában alacsonyabb profit margóval dolgoznak, napi operatív tevékenységeikben igyekeznek környezetbarát technológiákat alkalmazni, és ami a legfontosabb: befektetéseik, hitelezési és betéti politikájuk átlátható, társadalmilag és környezeti szempontból felelősségtudatos választásokon alapul.
Összességében az etikus bankok a globális társadalmi terhek egyenletes elosztását segítik elő, alapelvükké téve azt a tényt, hogy a környezeti károkért előbb-utóbb valakinek úgyis fizetnie kell – és ha lehet, fizessen az, aki okozta, és kapjon könnyítést az, aki áldoz a környezet védelmére. A zöld hitel és a környezettudatosságot pozitívan súlyozó bankok megjelenése Magyarországon ennek a szemléletbek az első, parányi, de nagyon fontos eleme.
