A városépítészet fenegyereke lehetne, de ma még csak mostoha kistesó hazánkban a parlagon hagyott négyzetméterek felvirágoztatója: a zöld tető. Mivel a jogalkotókkal és a szabályozást szabályozó szabályozókkal nehezen jutnak dűlőre, az ügyet felkaroló és a szakma érdekeit képviselő civil szervezet, a ZÉOSZ (Zöldtetőépítők Országos Szövetsége) a laikusokat igyekszik meggyőzni: tenyérnyi helyen is érdemes zöldíteni a lapostetőket, mert azzal javul a közvetlen környezet életminősége. Állításuk szerint több tízezer négyzetméter bádogozott, kátrányozott, napsütötte tető lapul a magyar ugaron, jórészt nagyvárosainkban, ahol a legnagyobb szükség lenne a csapadékvíz megfogására, a levegő szűrésére, és nem mellesleg a felső szintek téli és nyári temperálására. A Construma lehetőséget ad nekik bemutatni az intenzív és extenzív tetőművelés különbségei. Remélhetőleg sokan kapnak majd széles és vastag keresztmetszetet ebből az előremutató technológiából, és kedvet ahhoz, hogy ők maguk is zöldítsenek a tetőjükön.

A zöld tetőnek két alapvető típusa van: a vékony (6–15 cm) termőrétegbe telepített, kevés ápolást és fenntartást igénylő extenzív tető, amelyet akár kisebb melléképületeken is ki lehet alakítani. A hiedelmekkel ellentétben nemcsak a lapos, hanem akár 45 fokos dőlésszögű tetőn a vastagabb termőrétegbe ültetett intenzív tető betelepítése a hagyományos kerteket idézi, ennek megfelelően többféle fajból, akár fákból és cserjékből álló, látványos növénytakaró alkotja, viszont művelést, gondozást, öntözést igényel. A kiállításon mindkettőre láthatnak bravúros példákat és ötleteket az érdeklődők.

A zöld tető megfogja a csapadékvizet és szigetel