Aki a teraszok, ablakpárkányok feldíszítésekor régi edényeibe ültet, felhasználás előtt vizsgálja át ezeket. A faládák időnként új festést igényelnek, a nedvességtől meglazult szögeket, csavarokat érdemes kicserélni, mert ha már benne van a föld és növény, körülményesebb egy széteső láda reparálása. A műanyag ládák, edények használatbavétele előtt ajánlatos a tavalyról megmaradt vízkövet eltávolítani. Jobb, ha ezt a munkát a növények és a föld nélkül a fürdőkádban vagy olyan helyen végzik, ahol az elfolyó oldószeres lé nem mar ki semmit.

A virágtartók választékát tekintve csak a pénztárca vastagságán múlik, milyen kerüljön a kertbe, erkélyre vagy a lakásba. A növények ha választhatnának, akkor a kültereken a fából készült láda mellett döntenének. Ezeknél soha nincs gond a pangó vízzel, jó a hőszigetelés, s a tűző napon sem sül meg benne a növény gyökere. Igaz, az öntözés után az erkély alatt álló kaphat a nyakába egy adag vizet. További hátránya, hogy évente, kétévente át kell festeni. A műanyag vályúk, különösen a tágasak, megfelelő életteret adnak a növényeknek. Az olcsóbbakkal télen vigyázni kell, mert a hidegben eltörhetnek.

Aki régi virágedényét újra cseréli, vagy most először próbálkozik balkonkertészkedéssel, és tudja, milyen növényt akar ültetni, az edény beszerzésével kezdje. Érdemes az öntözésen is gondolkodni. Egy átlagosnak mondható lakáshoz tartozó terasz és néhány ablak 100-150 növény alkotta közösségének napi kézi öntözési ideje legalább fél óra. Ráadásul a mostani melegedő világban a nyaralás, egy-egy hosszabb hétvége idejére külön gondoskodni kell alkalmi locsolókról. Tovább bonyolítja a helyzetet, ha egymástól lényegesen eltérő vízigényű növények lakják a párkányt vagy a teraszt. Ezért érdemes szobai vagy teraszra való öntözőautomatákról gondoskodni. Ha ezek árát sokallják, vagy így nem tudják megoldani az öntözést, akkor sincs baj, mert az edényeket nagyobb mennyiségű víz befogadására alkalmassá lehet tenni, sőt már ilyenek is vásárolhatók.

A boltokban némi utánjárással találhatók kisebb-nagyobb víztárolós edények. Érdemes az üzletben ellenőrizni, hogy minden alkatrész megvan-e. Egyegy ilyen készlet általában egy lyukacsos betétből és egy ebbe illeszkedő, a felszínre nyúló öntözőcsőből áll. Ezek azonban a normál cserepek, vályúk 2-3-szorosába kerülnek. Lehet házilagosan víztartályokat is elhelyezni egy-egy nagyobb cserépben. Egy pici lyukkal perforált nagy üdítős vagy ásványvizes flaska több napig itatja a cseréplakót. De megoldás lehet a talaj vízmegkötésének javítása. Borsos áron kristályok vásárolhatók, amelyek a vízből tömegük sokszorosát (40-100-szorosát) képesek felvenni, tárolni, majd a növény számára átadni. Ezt a folyamatot számtalanszor megismétlik. Ezért így akár két hetet is kibír a növény öntözés nélkül. A kristályt egynyolcad arányban kell összekeverni virágfölddel. Ennél jóval olcsóbb az égetett agyaggolyó, a kókuszrost, és még sorolhatnánk a sokféle segédanyagot.

A műanyag edény olcsó, könnyű, és egyszerű a kezelése. Az agyagcserepek súlyosabbak, törékenyek és drágábbak, de korlátozottan légáteresztők. A műanyag edények között vannak belső víztartó résszel felszereltek is. Az égetett cserép hagyományos ültetőedény. Ma már drágább, mint műanyag konkurense. Idővel elveszíti a műanyagokkal szembeni előnyét, ugyanis a kemény öntözővíz miatt eltömődnek pórusai és nem levegőzik. Ettől függetlenül nagyon sok növényfaj igényli, hogy a gyökérzete a műanyagnál jobb légáteresztő tulajdonságú agyagcserépbe kerüljön. Ilyenek például a kaktuszok, páfrányok, lándzsarózsák. A nagyobb, nyáron kerti életet élő növények (agávék, pálmák,leanderek)előbb-utóbb fadézsába kerülnek. A nagy növényekhez szükséges tekintélyes tömegű földtől a műanyag és cserépedények már szétrepednek. Ezért, ha egy-egy gyökérlabda tömege meghaladja a száz kilót, érdemes dézsára váltani. A vas vagy pléh virágvályú, ha nincs rajta védőréteg, általában károsítja a növényeket, ezért ilyenekbe nem ajánlott a növényt közvetlenül beültetni.

A jövő héten a balkonládákba való növényekről írunk.

Kis helyen minden centi számít