Egynyári növények magjaiból nevelhetünk zárt térben palántát, melyet később kiültethetünk vagy a magot helybe, az ágyásba is vethetjük, oda, ahol a növény élni fog. A házilagos palántanevelést az alkalmi üvegháznak berendezett ablakpárkányon lehet elkezdeni. Tejfölös- vagy papíriszap pohárba, minicserépbe – szinte bármibe vethetjük a magot. Az ablakpárkányon a húsz fok körüli folyamatos meleg és a kikelés után a nyolc–tíz órás fény mellett csak arról kell gondoskodni, hogy ne pangó vízben álljon a növénykezdemény. Érdemes néhány száz forintért párkányra való, fedeles szaporító edényt vásárolni, amely olyan, mint egy mini üvegház.

Ennyire persze azért nem egyszerű a helyzet. Ha a vetés sűrű, a klíma pedig túlságosan meleg és nedves, gombák támadhatják meg a magokat. Ám a kevés víz is megbosszulja magát: ha kiszáradnak az éppen csírázni kezdő magok, akkor az éppen csak megindult élet, hamar véget ér. Ezért érdemes a nedvesítéshez itatóspapírt, nejlonborítást használni. Gondot jelenthet a fényviszonyok rossz megválasztása is. A mályvarózsa, begónia, kokárdavirág, nefelejcs, petúnia, őszi margitvirág magjainak például sok fényre van szüksége, hogy aktiválódjanak a csírázást serkentő anyagok. A körömvirág, szarkaláb, záporvirág, porcsín maghéjában azonban olyan fénymérő vegyületek vannak, amelyek, ha sok a fény, megakadályozzák a csírázást. Ezek a növények így védekeznek föld felületén való, kiszáradásra ítélt csírázás ellen, ám ha kellő vastagságú föld alá kerülnek, vagy eltakarjuk a fényt, azonnal beindulnak. Arra azonban ügyelni kell, hogy az apró magvak nehogy túl mélyre kerüljenek, energiatartalékuk ugyanis kevés lehet ahhoz, hogy az önálló élethez szükséges levélkét a felszín fölé préseljék.

A számos egyéb mellett még egy akadályt, a kifagyasztást is venni kell az otthoni növényszaporítóknak. A virágágyi növények természetes körülmények között ősszel vagy télen hullatják el magjaikat. Ezek vagy a felszínen, vagy a földbe húzódva áttelelnek és amelyik kedvező helyzetbe kerül csírázik és kihajt. E folyamatba avatkoznak be a vetőmagtermelők, akik ősszel gyűjtik a magokat, s védett helyen raktározzák, majd úgynevezett hobbitasakokba csomagolják. Kérdésnükre több forgalmazónál is elmondták, hogy a magokat külön fagyhatásnak nem tették ki. Pedig erre egyes fajok, így például az árvácska, bíbor lobélia, harangláb, iszalag, lángvirág, levendula, sárkányfű, szarkaláb, szegfű, veronika, vörös gólyaorr, zsálya esetében szükség lenne. Becsaphatjuk ezeket a magokat, ha egy időre hűtőszekrénybe teszszük. Az fajonként eltérő, hogy néhány hétig vagy több hónapig kell négy-öt fokon hűteni a magokat, de például a fekete hunyornak és a sárga liliomnak elég két hét a fagyasztóban. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy egyes hűtők elvonják a nedvességet, ezért biztos, ami biztos jól záró dunsztosüvegbe kell a magokat helyezni.

Aki maga gyűjtött magot, jó ha tudja: a hibridről származó utód meglepetést okozhat, a kikelt palánta ugyanis csak nagyjából hasonlít az anyanövényre, inkább valamelyik nagyszülőre hajaz. A hibridizáció sajátossága ugyanis, hogy a jó tulajdonságokat alkalmilag, együttesen nem öröklődően párosítja. A „stabil” fajok és fajták magja gyűjthető, és megfelelő időben vethető.

A jövő héten a palántázásról írunk.