– Ez itt az 1176-os számú sír – mutat a sírkert szélén álló fejfára Lénárt Bálint, a bogyiszlói református temető gondnoka, majd az iratokba mélyed. – Az ismeretlen elhunytat tavaly július 9-én hantolták el. Koporsós köztemetés volt, a költségét a helyi önkormányzat állta. Csak a megbízott temetkezési cég emberei vettek részt a szertartáson.

Tavaly április 11-én, szombat délelőtt Horváth József Dunaújvárosban leszállt a Budapestről Pécsre tartó buszról. Nem tudni miért, hiszen eredetileg a baranyai megyeszékhelyre tartott. A 78 éves féfinak aznap nyoma veszett.

Az egykori uránbányász Horváth József nyugdíjasként Németországban, az Ulm melletti Günzburgban lakott a fia családjánál. Tavaly tavasszal – egy évvel a felesége halála után – elhatározta, hogy hazalátogat Pécsre, és húsvéthétfőn misét mondat az asszony lelki üdvéért. Miután az idős férfi április 11-én nem érkezett meg a pécsi rokonaihoz, fia, Horváth Dezső Günzburgban autóba ült, és elindult Magyarországra, hogy megkeresse az édesapját.

– A buszsofőr emlékezett az apámra, hogy Dunaújvárosban leszállt a buszról – mondja Horváth Dezső. – Bejelentettem az eltűnését a dunaújvárosi rendőrkapitányságon. Én is kerestem. Felhívtam az összes kórházat, de sehol nem tudtak róla felvilágosítást adni. Teleragasztottam a fényképével a várost meg a környékét. Aztán pár nappal az eltűnése után egy ismeretlen telefonáló felhívott, és azt állította, hogy a kérdéses szombaton Szekszárdon látta az édesapámat.

Horváth Dezső áttette a székhelyét a tolnai megyeszékhelyre, ám hiába járta napokig a várost, idősebb Horváthról egyetlen információt sem kapott. Kétheti eredménytelen kutatás után tért vissza Németországba.

– Azt hittem, hogy a rendőrség intenzíven keresi az édesapámat – mondja a fiú. – Eltelt vagy két hónap, mire rájöttem, hogy semmi nem történik azon kívül, hogy az apám nevét felrakták a körözöttek listájára. Ekkor adtam megbízást egy magánnyomozónak.

Amikor Molnár Attila kaposvári magánynyomozó bekapcsolódott a kutatásba, Horváth József már halott volt, ám ezt akkor még senki sem tudta. Molnár is Dunaújvárosban kezdte a kutakodást, ahol rábukkant egy olyan tanúra, aki igazolta Horváth Dezső feltevését, azaz az idős úr a Duna-parti városból egy másik busszal valóban továbbment Pécs felé, ám Szekszárdon erről a buszról is leszállt. A magánnyomozó által a tolnai megyeszékhelyen felkutatott tanúk emlékeztek a bácsira, sőt arra is, hogy kissé zavartan viselkedett. A legértékesebb tanúnak az a férfi bizonyult, aki a fénykép alapján felismerte Horváth Józsefet, és úgy emlékezett, hogy húsvéthétfőn – két nappal a dunaújvárosi eltűnését követően –Szekszárdtól délre, Kajmádpuszta buszmegállójában látta őt.

Molnár Attila a szekszárdi Spéci Kutató és Mentő Egyesület tagjaival átkutatta Kajmádpuszta környéket, de egyetlen nyomot sem találtak.

– Ez volt az a pillanat, amikor be kellett látnom, hogy az édesapám valószínűleg már nem él – mondja Horváth Dezső. – Abba viszont nem tudtam belenyugodni, hogy el sem temettethetem az édesanyám mellé.

A fiú akkor még nem tudhatta, hogy az édesapját addigra már el is temették. Valószínűleg soha nem derült volna ki az igazság, ha a nyomozó ki nem találja, hogy az ország valamennyi rendőrkapitányságának ír egy levelet. Mivel ő nem férhetett hozzá a rendőrségi adatbázishoz, a levelében azt kérte, vessék össze Horváth József adatait az adott kapitányság területén talált ismeretlen halottakéval, hátha találnak valamilyen egyezést.

Ezután váratlan fordulat történt.

– Tavaly ősszel felhívott egy budapesti kerületi kapitányságon dolgozó rendőr, hogy olvasta a levelemet, és talált az adatbázisban egy gyanús esetet – meséliMolnár. – Elmondta, hogy 2009. június 29-én Szekszárdtól nem messze, Bogyiszló külterületén a Sióban találtak egy férfi holttestet. A nyilvántartás szerint idegenkezűség nem merült fel, de sem iratokat, sem pénzt nem találtak az elhunytnál.

A bogyiszlói holttest személyazonosságát a szekszárdi rendőrkapitányságon próbálták kideríteni. Kívülálló számára nehezen érthető, hogy ennek a hatósági eljárásnak és az innen alig 70 kilométerre fekvő dunaújvárosi kapitányságon vizsgált eltűnési ügynek a szálai miért nem értek össze.

– Csak utólag rekonstruálható, hogy miért nem kapcsoltuk össze a két vizsgálatot –mondja Lasancz Zoltán, a FejérMegyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi igazgatója. – Az rutinfeladatnak számít, hogy a körözöttek jegyzékét rendszeresen összevetjük azzal a listával, amelyen az ismeretlen személyazonosságú holttestek szerepelnek. Ebben az esetben azonban a két különböző nyilvántartásba bekerült adatok között komoly volt az eltérés. Lasancz Zoltántól megtudtuk: a Sióban talált halott hatósági boncolásán az orvos azt állapította meg, hogy a holttest feltehetőleg egy 30–60 év közötti férfié, míg a halál időpontját a megtalálása előtt nagyjából 20 hónappal korábbra tette. A szekszárdi kapitányságon a boncolási jegyzőkönyv adatait táplálták be a számítógépes rendszerbe, így hiába futtatták le a körözöttek listáját, a 78 éves, három hónappal korábban eltűnt Horváth József nevét nem dobta ki a komputer.

Réti László, a szekszárdi rendőrkapitányság helyettes vezetője szerint az eltűnt személy és a Sióban talált holttest közötti esetleges összefüggésre az Országos Rendőr-főkapitányság hívta fel a szekszárdi nyomozók figyelmét.Molnár Attila viszont azt állítja, hogy ő juttatta el a kulcsinformációt a tolnaimegyeszékhely rendőreihez. Mindenesetre a gyanút még igazolni is kellett. Szerencsére az azonosításhoz nem volt szükség exhumálásra. Molnár javaslatára ugyanis Horváth a német rendőrségen is bejelentette édesapja eltűnését, így a német hatóságok hivatalból DNS-mintát vettek Horváth József otthon maradt fésűjéről. Mivel a magyar jogszabályok szerint minden ismeretlen személyazonosságú elhunytról kötelező DNS-mintát venni, így a temetés előtt a bogyiszlói halottról is készült DNS-teszt. Már csak össze kellett vetni a mintákat. A nemrég befejeződött DNS-vizsgálat eredménye szerint a Sióban Horváth József földi maradványait találták meg. A halál okát csak a vizsgálatot lezáró határozatból lehet majd megismerni. Réti László tájékoztatása szerint erre még várni kell, de az biztos, hogy a vizsgálat során nem merült fel bűncselekményre utaló adat.

Az viszont feltehetőleg örökre rejtély marad, mi történt az idős emberrel élete utolsó napjaiban. Nem tudni, miért szállt le kétszer is a pécsi buszról, hol és miért bolyongott a halála előtt. Az biztos, hogy a megtalálásakor sem a pénze, sem az iratai nem kerültek elő, holott a fia szerint több mint ezer euró volt nála.

Megkérdeztünk néhány szakembert arról: hogyan történhet meg, hogy egy patológus nagyságrendekkel eltéveszti egy halott életkorát és a halál időpontját? Petkovits Tamás, a VeszprémMegyei Igazságügyi Szakértői Intézet vezetője szerint ebben semmi meglepő sincs, ugyanis nyári időszakban egy vízi hulla esetében a hatósági boncolás alapján legfeljebb megsaccolni lehet egy halott korát és a halál beálltának idejét, mivel a test bomlása rendkívül gyors.

A családja kérésére egyébként Horváth Józsefet hamarosan exhumálják, földi maradványait Németországba szállítják, ahol Günzburgban a feleségemellett helyezikmajd örök nyugalomra.

Én nem értem ezt az egészet: hogy ha az általam megbízott magánnyomozó nem jár szerencsével, akkor soha nem tudtam volna meg, hogy az édesapám egy Tolna megyei falu temetőjében egy jeltelen sírban nyugszik? – kérdezi Horváth Dezső. Lasancz Zoltán szerint ez egyáltalán nem biztos.

– Idővel minden eltűnési ügyben szélesedik a vizsgálat, és azokat az adatokat is ellenőrizzük, amelyek az első rostán még nem akadtak fenn – mondja a Fejér megyei bűnügyi igazgató. – Előbb-utóbb magánnyomozó segítsége nélkül is kiderítettük volna az igazságot.

Az eltűntek keresési rendszerével azonban mégis csak lehet valami gond. A bogyiszlói temetőben, Horváth József sírja közelében két „ismeretlen elhunyt” feliratú fejfa is áll egymás mellett. Lénárt Bálinttól érdeklődünk a szomszédos sírról. A temetőgondnok a papírokba mélyed:

– A másik ismeretlen elhunytat 2007. május 3-án temettük el. Ő is férfi volt, a holttestét a Dunából fogták ki.

– Mit tudnak róla? – kérdezzük a temetőgondnokot.

– Semmit. Az elmúlt három évben őt nem kereste senki.