Most is rosszul alszik miatta, új házat vagy autót nem tud venni, barátjával lemondtak a házasságról és a gyermekvállalásról. A csekkeké az elsőbbség.

Michelle Bisutti esete szélsőségesnek számít, és joggal hibáztatja magát is azért: késedelmi díjakkal, kamatokkal az 1999 óta felvett diákhiteleinek immár több mint kétszeresére, 550 ezer dollárra (110 millió forintra) rúg a számla. Észbe kellett volna kapnia például, amikor – csekély 54 ezer dolláros, azaz 10,8 millió forintos munkadíj ellenében – behajtócég vette át az ügyét.

Eredetileg 250 ezer dollárról (50 millió forintról) indult, amikor megkezdte az egyik legdrágább egyetemi képzést, az orvosit. Négy év alatt végzett is, és azt hitte: jövedelméből könynyen megy majd a törlesztés. Nem így történt – igaz, menet közben a kamat is ugrált, leginkább felfelé: akár 11 százalékra is –, a bank pedig megunta a sürgető hívásokat. Most havi 990 dollárt (csaknem 200 ezer forintot) törleszt, de ennek csak a tizede megy az eredetileg felvett hitel apasztására.

A The Wall Street Journal rámutat: ahogy emelkednek most a tandíjak Amerikában a többi közt azért, mert az egyetemek büdzséje, alapítványi háttere is megszenvedte a válságot, egyre többen verik komoly adósságba magukat.

Az egyik fő gond, amit reformmal próbálnának orvosolni, hogy a diákhitel-tartozásokat a felvevők a végtelenségig maguk előtt görgethetik – nem lehet ugyanis (mint a jelzáloghitelnél) átadni a garanciaként szolgáló ház kulcsát vagy magáncsődbe menekülni előle, mint a hitelkártya- vagy akár a szerencsejáték-adósságnál. Egy amerikai szakértő szerint 730 milliárd dollárra rúgnak országszerte a diákhitel-kintlevőségek – azaz nagyságrendben az Obama-féle gazdasági élénkítőcsomagnak felelnek meg –, és ezek 40 százalékát törlesztik rendesen.