Aki ismeri szobában tartott növényeit, észreveheti a hosszabb természetes megvilágítás okozta változásokat. Az amúgy gyorsan növők szinte naponta hoznak új leveleket, a terebélyesebbek pedig a fi gyelmes növénybarát számára észrevehetően mozdulnak a fény felé. Mindez azt jelzi, a természet már a tavaszra készül.

Virágfakasztás

Ha eddig átvészelték a telet a szobanövények, akkor lassan hozzá lehet kezdeni ébresztgetésükhöz, táplálékkal további növekedésre, virágzásra lehet serkenteni őket. A szobanövények általában a cserepükben rendelkezésükre álló földből szerzik be a növekedéshez és a virágbontáshoz szükséges tápanyagok nagy részét. Ha a természetes élőhelyükön rendelkezésükre álló, gyökérzetükkel behálózott talaj tömegét összehasonlítjuk a cserépben található tápanyagkészletével, akkor a nagyobb növények esetében az, hogy élnek, növekednek és virágot is hoznak, a természet csodájának számít.

Tápoldat

A legtöbb növénybarát, ha úgy véli, kedvence felélte a tápanyagot, kinőtte a cserepet, egyszerűen átülteti nagyobb cserépbe, újonnan vásárolt talajba. Általában ez a legegyszerűbb gyógymód a növény elveszített életkedvének visszaszerzésére. Az átültetés ideje inkább az ősz, de ha akkor nem jutott rá idő, hozzá lehet kezdeni most is. Márciustól már meg lehet kezdeni csökkentett, fél-harmad adagban a tápoldatozást. A növényeket ugyanis nemcsak átültetéssel, hanem tápoldatozással is lehet nevelni. A dísznövénykertészek számtalan hasznos trükköt ismernek, érdemes tőlük tanácsot kérni. Az egyik ilyen trükk a szobanövények szervestrágyázása. Nincs szükség a lakás összebüdösítésére, ha a kertészáruházban megvásárolható szárított szerves trágyából – a lakáson kívül –egy tejfölöspohárnyit tízliteres öntözőkannában egy napig pihentetnek. Az esetleges kellemetlen szag ennyi idő alatt elillan, és ezt az oldatot tovább hígítva igazi csemegéhez juttatjuk növényeinket. A szobanövények a téli kényszernyugalom elmúltával jelzik, mely tápanyagra vágynak. Ha kevés a nitrogén, megáll a fejlődés, és a levelek sápadnak. Ha a levelek a megszokotthoz képest kékes színűek, akkor kevés a foszfor. Az ilyen növények nem is hoznak virágot. A pöndörödő, barnuló levélszél és az alsó levelek szokatlan hullása a káliumhiány jele, ilyenkor ugyanis felbillen a növény vízháztartása. Ha a levelek sárgulnak és a széleik kiszáradnak, akkor a vasból van kevés, a sárga, de az erek mentén zölden maradó levelek a magnézium hiányára utalnak. A hiány pontos felismeréséhez némi szakértelemre van szükség, de ennél sokkal egyszerűbb, ha rendszeresen a növényhez való tápoldatot használnak.

A virágboltokban megjelentek a jellegzetes tavaszi növények, a primulák, kankalinok. Aki e télűző növényt hazaviszi, nehogy meleg, szobahőmérsékletű helyre tegye.