Fonólány, kezeket fel!
De hol voltak már a hetvenes években a sanda tőke ravasz és innovatív tüzei?!
A nagy textilgyárakat már régesrég államosították, 1963-ban pedig Budaprint néven Közép-Európa egyik legnagyobb textilipari vállalatává egyesítették őket. A hatalmas vállalat sok-sok épületében a legkülönbözőbb korú gépeken szőttek-fontak. Amilyen peche volt szegény szocializmusnak, nem a XIX. századi gépek égtek le, hanem a vadonatúj BDKX 140-esek, becenevükön bédék, melyeket régi és tűzveszélyes épületben helyeztek el.
A leégett fonodának 1977-ben 4600 tonna fonalat kellett volna termelnie. Ha ez a menynyiség kiesik, leáll a szövöde.
Ez pedig nem történhet meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvanadik évfordulójának évében. A vállalat dolgozói az évfordulós munkaverseny keretében vállalták, hogy behozzák a kiesést.
A tűz után tizenegy hónappal készült képen már a gyorsított ütemű újjáépítés eredményét látjuk. A tűz után éppen egy évvel megindult a termelés az újjáépült üzemben.
Kelenföldön is volt bédés fonoda, ott szerveztek pluszműszakot az átépítés alatt az újpesti fonónőknek. Újpesten öt gépoldal jutott egy fonónőre, Kelenföldön hat. Kelenföldön külön kannarakodók cserélték a gépek alatt a kannákat, Újpesten maguk a fonónők. Ez a munka hatékonysága szempontjából talán nem volt ideális, de az egész nap magasra tartott, spulnit cserélő, fonalat kötöző kezeknek áldás és pihenés volt a kannacsere, ellazult a karizom, tartást váltott a törzs. Kelenföldön nem volt lazulás.
Harminc évvel ezelőtt közel egymillió ember ingázott és másfél százezer élt munkásszállón Magyarországon. A vidéki és az intézetis lányok sokasága számára a textilipar és a leányszállás volt a zsilip az önálló városi életbe. Pesti lány nem szőtt, nem font. Budai pláne nem. A Kelenföldi Textilgyár 116 ipari tanulója közül az 1977–1978-as tanévben 103 lakott a leányszállón, 11 volt a bejáró és 2 a fővárosi lakos. A lányokat 14–16 éves koruktól várta a leányszállás, ahol az ágyuk és egy kis vasszekrény volt a teljes személyes tér. Innen kapaszkodtak ki a házasságba, hulltak le az alvilágba, vagy menekültek vissza vidékre.
Mátyus Alíz könyvéből tudjuk azt is, hogy a kelenföldi textilgyár leányszállójában a lakók 38 százaléka cserélődött ki egy év alatt 1977-ben.
A Budaprintben egyesült vállalatok 1989-ben önállósultak, majd kevés kivétellel tönkrementek. Az újpesti utódvállalatot 1991-ben számolták föl.
Az írás és a kép a nol.hu Kultúra rovatában vasárnaponként megjelenő Képmentő sorozat egy darabja. A szerzők a Népszabadság gazdag fotóarchívumából válogatnak.
