Lassan vége a téli metszőszezonnak
Nemcsak a hasznukért tartott gyümölcsfát, szőlőt, hanem az évelő dísznövények többségét is metszeni kell. A virágzó növények két csoportba sorolhatók, s ez határozza meg metszési idejüket. Ősszel fejleszti a következő évi virágrügyeit például az aranyvessző, a gyöngyvessző, az orgona vagy a tamarix, így a tavaszi metszéssel ezeket is eltávolítanánk, megakadályozva, hogy a cserje rövidesen virágba boruljon. Más cserjék rügyeiből először hajtások nőnek, és ezekből csak később fejlődnek ki a virágok. Ezeket a fajokat kora tavasszal is lehet metszeni. Ilyen például a fagyal, a nyári orgona és a hortenzia is.
Bizonyos korlátok között az örökzöldek, a tűlevelűek is alakíthatók. A hazánkban őshonos közönséges tiszafa viszonylag jól tűri az alakítást és egyes tujafajták is metszhetők. Különösen a nyugati fajtakörbe tartozó brabanti változatából nevelhet szép nyírott sövényt, aki elfogadja, hogy télen megbarnulhatnak a növény levelei.
A cserjekerítéseket metszeni a kívánt magasság elérése után évente minél többször, de legalább kétszer szükséges. Az első metszéssel még várni kell május közepéig. Nem szabad megfeledkezni a kerítésekre, támfalakra futtatott, már megállapodott borostyánról sem. Érdemes alaposan megstuccolni, hogy ne a terjeszkedés, hanem az új levelek fejlesztése kösse le energiáit.
A fás szárú dísznövények rendszeres metszésére szükség van, mert különben a korona belsejében gyengül, majd megáll a hajtásnövekedés: csak a lombkorona külső peremén számíthatnak hajtásnövekedésre, a korona belseje pedig felkopaszodik. Jó tudni, hogy a fás növények élete három nagy szakaszra osztható. A telepítés utáni első, 3–5 éves időszakot általában az erőteljes növekedés jellemzi. A metszőollóval ilyenkor végezhető el a koronaváz formázása. Ekkor alakul ki a cserje és a fa váza, a metszéssel a vastagabb ágak helyzete, egymáshoz viszonyított hajlásszöge állítható be.
A növények életének második szakasza a teljes élet kora, amikor a cserjék, fák a termésre koncentrálnak. Ilyenkor a metszést végzőnek a helyes arányok megtartására és a sűrítő ágak ritkítására kell ügyelnie. A nagyobb, vastagabb ágak eltávolításával azonban csínján kell bánni. A következő szakasz az öregedés: csökken a virágzás és termésképződés, a szezon közben el-elhalnak ágak, vesszők. Ekkor fiatalító metszéssel (ami általában drasztikus beavatkozás) és a szokottól eltérő tápanyag-utánpótlással sikerülhet visszaadni a növény életkedvét. Nem érdemes egyetlen évben minden felesleges hajtástól megszabadulni. Az efféle kaszaboláskor a növény belső információs rendszere bajt jelez. A vészreakció nem marad el: az összes alvórügy aktivizálódik, s a növény mindenáron pótolni akarja az elveszített részt.
A jövő héten a balkonokra való törzses fácskák kialakításáról és a gyepindító munkákról írunk.
Több olvasónk is kérdezett a gyümölcsfák metszésének időzítéséről. Az almatermésűek rokonságát, az almát, a körtét, a birset és a naspolyát télen, nyugalmi állapotban, akár most is lehet metszeni. A szőlőmetszésnek is most van itt az ideje. A csonthéjasoknál már nem ilyen egyszerű az időzítés. A cseresznye, kajszi, mandula, meggy, őszibarack és a szilva metszése télen tilos. Ezeket a fajokat tavasszal, virágzás előtt, illetve szüret után lehet metszeni. A tavaszi metszést március közepe előtt nem szabad elkezdeni, a nyár végit szeptember 10-ig be kell fejezni, különben fertőzhetnek a fák lassú haláláért felelős kórokozók. A bogyósokat általában ősszel, a fagyok beállta előtt kell metszeni, és az eltávolított részeket ajánlott minél gyorsabban elégetni.
