A kenti kalandvágyó nyugdíjasokat, akik visszavonulásuk óta idejük zömét utazással töltötték, október 23-án ejtették túszul szomáliai kalózok, amint a Seychelle-szigetektől Tanzánia felé tartottak. Az eredeti váltságdíj körülbelül hétmillió dollár volt.

A 60 éves Paul és felesége különleges eseteknek számítanak az emberrablók áldozatai között, mert egyszerű utazók, akik mögött nem áll könnyen megsarcolható multinacionális vállalat. Így részben az eddigi alkudozások kudarca, részben a nagy-britanniai szomáliaiak részéről is elhangzó felhívások miatt csökkenthették váltságdíjigényüket.

A házaspár kenti rokonsága azonban 1,3 millió fontot sem tud összeszedni. A londoni külügyminisztérium pedig többször is kifejtette, hogy „szorosan követi az eseményeket, és mindent megtesz a házaspár kiszabadítása érdekében”, de nem akar precedenst teremteni a kalózokkal való alkudozásra. Láthatólag az sincs a brit hatóságok ínyére, hogy fegyveres akcióval mentsék meg Rachelt és Pault, akiket éppen ennek megnehezíté sére külön-külön tartanak fogva a tengerparti Haradheere közelében. Rachel Chandler állapotát súlyosbítja, hogy már egy hónapja nem látta a férjét.

A csütörtöki The Times napilapban Melanie Reid újságíró szenvedélyes hangú publicisztikában veti fel, „vajon mi célt szolgál a külügyminisztérium, ha nem lép fel a Chandlerekhez hasonló egyszerű emberek érdekében”. Az 1,3 millió fontos váltságdíj „elenyésző a közkiadásokhoz képest, ennyit tehet ki a külügyminisztérium gemkapocsszámlája”. A publicista szerint Ruth Chandler láttán sürgős cselekvésre van szükség, mielőtt tragédia következik be.