Súlyos bizonyítékok szólnak amellett, hogy E. Zsanett állításának megfelelően az öt rendőr feltartóztatta 2007. május 4-én hajnalban Budapesten, a Múzeum körútnál, majd ketten megerőszakolták, amit három társuk végignézett, és ezután még 20 ezer forintot elvettek tőle – érvelt a lány jogi képviselője.

A pótmagánvádló az öt rendőrt erőszakos nemi közösülés, zsarolás, vesztegetés és személyes szabadság megsértése miatt indítványozta elítélni. Zsanett jogi képviselője bírálta a korábbi ügyészségi eljárást, amit részben bűncselekmény, részben bizonyítottság hiányában szüntettek meg a nyomozó ügyészek. A pótmagánvádló szerint egyes bizonyítékokat – például a bűncselekmény helyszínén mű ködő térfi gyelő kamerák felvételeit – ismeretlenek ma nipulálhattak, az öt rendőr közti telefonbeszélgetéseket, rádióforgalmazást pedig a sértetti oldal sosem ismerhette meg.

A védők szerint viszont Zsanett szavahihetetlen, a rendőrök csak igazoltatták és hazakísérték, a bizonyítékok is ezt támasztják alá. Azt pedig egyenesen kizárják, hogy a rendőrök egyáltalán elkövethették volna a terhükre rótt bűncselekményeket. A védőbeszédekben felmerült, hogy Zsanett a pótmagánvádas eljárással csak azt szeretné elérni, hogy ne kelljen a hamis vád büntetőjogi következményeit viselnie.

A védők Zsanett személyiségét is hosszan vizsgálták, és felvetették, hogy a lány vádjai mögött akár állhat egy viszonzatlan szerelem is. Zsanett hajlamos arra, hogy a tényeket megmásítsa, foglalkoztatta a szexuális erőszak témája, és korábban már többször is azt híresztelte, hogy meg akarták erőszakolni. Volt olyan védő is, akinek a véleménye szerint a pótmagánvádas eljárás „fizetett hirdetésként működött”.

A Fővárosi Bíróság a Zsanett-ügyben március 8-ra tűzte ki az elsőfokú ítélet kihirdetését.

Vád vagy vádaskodás?