Régebben a tolvajlásokat a kábítószeresek hajtották végre, de ők „csak” annyit vittek el, amennyiből a napi adagjukra futotta, most azonban már bandák tevékenykednek. Egy-két ember falaz, és akár négyenöten is „nyúlnak” egyszerre, a legértékesebb dolgokat pedig a velük lévő kisgyermekek ruházatába rejtik, mert őket nem motozhatja meg a rendőr sem. A lopott élelmiszernek kiépített piaca van, s az árut fél áron még házhoz is szállítják – állítja a rendőrség.

A tolvajok vigyáznak arra is, hogy egyiküknél se legyen több, mint ezer korona értékű áru, mert ez alatt csak „csenésnek” (snatteri) számít a cselekmény, míg ezer korona fölött már lopásnak (stöld), amiért börtön jár. A csenésért senkit nem visz be a rendőr, csak jegyzőkönyvet vesz fel, a büntetést pedig vagy befizeti a tettes, vagy nem…

A szélsőjobboldali párt (Sverigedemokraterna) azt állítja, hogy mindez, ami történik a schengeni határok és a túlságosan liberális svéd bevándorlási politika következménye, mivel a élelmiszerbolti lopások java részét nem svéd állampolgárok követik el. A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb, hiszen Svédország sem a régi, elég, ha csak a több mint félmillió munkanélkülire gondolunk.