A halláskárosodás egyáltalán nem ritka jelenség: valamilyen mértékben a lakosság 10 százalékát érinti (a nagyothallók aránya 1 százalékra tehető). Az első számú kiváltó ok - némileg talán meghökkentő módon - a zaj. A túl erős zaj kétféle módon károsíthatja a hallást.

Akusztikus trauma

Az első az akusztikus traumának nevezett jelenség: ilyenkor egyetlen intenzív zajimpulzus éri a fület, aminek a következtében a hallóapparátus Cortiszervnek nevezett része leszakad a membránról és elhal. Ez bizonyos frekvenciákat egyszerűen kikapcsol a hallásból - pontosabban ezek csak a korábbinál sokkal nagyobb hangnyomás esetén lesznek érzékelhetőek. A problémát okozhatja egy robbanás, de akár a fejre (fülre) mért  erős ütés is. Mivel idős korban a belső szervek rugalmassága is csökken, bizonyos kor után megnő az esélye az akusztikus trauma következtében kialakuló nagyothallásnak.

Zajártalom

A halláskárosodás természetesen hosszú távú hatások következtében is kialakulhat. Ilyenkor a kiváltó külső ingert zajártalomnak nevezzük. Az első számú felelős a közlekedés, de az ipari zajok, a diszkók, a koncertek és a fejhallgatók is produkálhatnak olyan hanghatást, ami tartósan már károsítani tudja a hallószerveket. Meglepő módon a folyamatosan erős, de egyenletes zajnál jobban károsít az, amelyik csak néha erősödik fel - úgy tűnik, az előbbihez a fül jobban tud alkalmazkodni.

Otoszklerózis

Vannak a halláskárosodásnak más kiváltó okai is. Ilyen lehet a leggyakrabban fiatal korban kezdődő megbetegedés az otoszklerózis, amelyben a belső fül egy kóros csontátépülési folyamata nyomán csökken a hallóképesség. Bekövetkezhet hasonló tünet fertőzések (skarlát, mumpsz, rubeola, herpesz, tbc), antibiotikumok, alacsony vérnyomás vagy akár cukorbetegség miatt is.

Neuronpusztulás

Az idősek mindennek egyrészt a szervezet ellenálló képességének csökkenése miatt vannak kitéve, másrészt azért, mert a korral a halláshoz szükséges neuronok pusztulásának folyamata is felgyorsul. Utóbbinak egyik lehetséges magyarázata, hogy a hallószerveket az élet során ért kisebb traumák „összeadódnak”, és egy bizonyos küszöböt átlépve gyorsuló leépülést okoznak. A következmény egyrészt a magas hangok érzékelésének gyengülése, másrészt pedig a hangosságérzékelés megváltozása (az erős hangokat az érintettek túlságosan hangosan hallják -ezért van az, hogy a nagyothalló először nem érti, amit mondunk, majd - ha emelt hangon megismételjük ugyanazt - ránk szól, hogy ne kiabáljunk. Ezekhez a tünetekhez gyakran fülzúgás is társul (amit vélhetően az egyes idegrostok túlzott ingerlékenysége okoz: ezek hang nélkül is ingerületi állapotba jutnak). Hallókészülék alkalmazásával szinte az összes tünet enyhíthető, a nagyfokú kétoldali halláscsökkenés, illetve a süketség esetében azonban leginkább az implantátum lehet a megoldás.