S épp a bőség miatt hagyjuk is azokat az eseteket, amikor a konvencionális időskori sorshelyzetek, traumák vagy tragédiák képezik a mű témáját, most tehát feledjük el az olyan jól ismert hősöket, mint Goriot apó vagy Lear király. Emeljük ki inkább Márquez híres regényének – Szerelem a kolera idején – főszereplőit, Fermina Dazát és Florentino Arizát, akiknek egy életen át tartó különös, reménytelen vonzalma – tündéri  perspektívaként – épp a hetvenes éveikben teljesedhet be. De kézenfekvően ötlik fel bennünk Hemingway Nobel-díjas remeke, Az öreg halász és a tenger, amely – más szempontból – szintén az álmok, avágyak kései beteljesülésének, a győzelmen és kudarcon átívelő helytállásnak a regénye. Mehetünk azonban távolabbra is az időben, s felidézhetjük Goethe idős Faustjának alakját vagy akár Homérosz Odüsszeuszát is, aki a trójai háború, majd a bolyongás hosszú-hoszszú évei után már igencsak meglett embernek számít, ám ekként is leleményes harcosként viselkedik.

Ha a képzőművészeti alkotások világába lépünk át, akkor a legnagyobbak közül szinte rögtön Michelangelóra gondolhatunk, aki Dávid-szobra mellett Mózesét is elkészítette, az idős, de robusztus erejű, energiától duzzadó, bölcs férfiét, s ezzel szintén ideáltípust teremtett. S persze, a reneszánsz és barokk festményeken bőséggel szerepelnek a javakorú próféták, szentek, vagy a németalföldieknél a jómódú idős polgárok magától értetődően váltak a neves„képírók” modelljeivé - ezeket ma a világ legnagyobb gyűjteményeinek legféltettebb kincsei között tartjuk számon.

A filmművészetben hadd utaljunk csak Woody Allenre, s például igen mulatságos vígjátékára, a Hollywoodi történetre, melyben az idős, alkotói gondokkal küszködő rendező váratlanul nagy sikert arat, s a feleségét is visszahódítja. De más műfajban: Marlon Brando A Keresztapa első részében minden, csak nem az öregség jelképe. Az egyetemes filmtörténet egyik legnagyobb alakja, Chaplin A hongkongi grófnő rendezésekor (1967) már a hetvenhez járt közel, s a direktori teendők mellett még szerepet is vállalt benne.

De vessünk legalább egy pillantást a populáris kultúrára, ennek is egyik klasszikusára, milliók kedvencére, a James Bond-filmekre! Roger Moore – a 007-es ügynök egyik leghíresebb alakítója – közel a hatvanhoz forgatta a maga utolsó epizódját. A másik híres Bond, Sean Connery is ötven fölött fejezte be a sorozatban való szereplését. A harmadik, Pierce Brosnan majdnem az ötödik iksz küszöbén vállalta a Halj meg máskor! főszerepét. S ugye, eszünkbe sem jut, hogy ezekről a keményöklű, minden veszéllyel szembenéző, minden nőt meghódító férfiakról az időskor konvencionális jegyeire asszociáljunk.

Ugyan! Erejük teljében lévő, sikert sikerre halmozó macsók ők, valamenynyien. (Nem nehéz megjósolni: Bond jelenlegi alakítója, a jelenleg még a negyvenes éveiben járó Daniel Craig is majd ötven fölött hagyja abba a nyaktörő mutatványokat.)

A hollywoodi filmesek is ráébredtek arra, hogy az ötven fölöttiek már korántsem felelnek meg a múlt századi kliséknek. Ezért aztán se szeri se száma az olyan műveknek, amelyek hol humorosan, hol drámai erővel az idős nők és férfiak nagyon is szenvedélyes románcait választják témájukul. Csak egy példát említve: a Minden végzet nehéz című filmben Jack Nicholson és Diane Keaton (az előbbi 66, az utóbbi 57 éves a mű bemutatásakor) szerelmespárt alakít, hitelesen alakított erotikus jelenettel. Ráadásul a női főszereplőt egy pillanatra ruhátlanul is láthatjuk – hatásosan bizonyítva, hogy a vetkőzés nem csak a huszonéves színésznők privilégiuma. (Mutatis mutandis: „Aki nem látja meg az örökké fürge parasztanyókák és munkásnagymamák görnyedtségében a tündéri vonalat, az sose értett a női szépséghez. Orgazda volt a forró ágyon az alabástrom bőr és a halhatatlanságba dudáló kemény keblek érintésével, a szűzi derekak égberöppenő egyenességével” – írja az idős Illyés Gyula.)

Végül hadd utaljunk az emberiség egyik kulturális kincsére, a Bibliára, mondjuk az ószövetségi pátriárkákra, akik bizony meglehetős kort értek meg. Ádám például 930, Noé 950, Matuzsálem pedig 969 évig élt. Ráadásul Ádám 130 éves korában nemzette Szetet (ekkor már Éva sem volt a nők hagyományos szülőképes periódusában), egy másik ősatya, Ábrahám 100 éves volt, amikor várva várt fia, Izsák megszületett. Van tehát perspektíva, van remény.