A Fővárosi Villamosvasút villamosvezetőit látjuk, amint – gondolom, a vállalat Akácfa utcai székházában – egy tapasztalt oktató segédletével, terepasztalon tanulmányozzák a járművek mozgását. S habár bő negyven éve már, hogy a jelenetet Váradi Ibolya lefotografálta, azért tudunk egy s mást arról, mi és miért történhetett azon a régi tanórán.

A Fővárosi Villamosvasút által kiadott, Forgalmi utasítás kocsivezetők részére című dokumentumból megtudhatjuk például, hogy kocsivezetői szolgálatot az teljesíthetett, aki „20-ik évét betöltötte, testmagassága legalább 150 cm, és a vasút orvosa kocsivezetői szolgálatra alkalmasnak minősíti, ezenkívül az öt és fél hétig tartó gyakorlati és elméleti kiképzés után a hatósági kocsivezetői vizsgát sikerrel letette”.

A vizsga után a kocsivezetők „Kocsivezetői igazolványt” kaptak, s ebbe az állomásvezető bejegyezte, hogy mely vonalakon jogosultak a villamosokat vezetni. Ha valakit olyan vonalra osztottak be, amelyet még nem ismert, az állomásvezető „néhány fordulóra” beosztotta egy tapasztalt vezető mellé. Havonta kétszer a forgalmi dolgozóknak újabb oktatáson kellett részt venniük, évente kétszer pedig egy vizsgabizottság mindenkit levizsgáztatott. A vizsgán elbukók, illetve azok, akik három hónapnál hosszabb ideig nem teljesítettek kocsivezetői szolgálatot, pótoktatáson vettek részt.

Ezek után azt aligha kell megemlítenem, hogy a villamosvasút a kocsivezetőktől minden más téren is elvárta a méltó viselkedést. A szolgálat közben, illetve megkezdése előtt hat órával tilos volt az alkoholfogyasztás. „Nem csak a teljes részegség számít ittasságnak. Kismértékű alkoholfogyasztás is veszedelmes.” Dohányozni kizárólag a végállomásokon lehetett. Ezenkívül kimondatott: „A vállalat minden dolgozója mind szolgálatban, mind szolgálaton kívül a szocializmus építése érdekében köteles tevékenykedni. Az öntudatos dolgozó magánéletében is erkölcsös és példamutató magatartást tanúsít.”

A szigorú, már-már katonás egyenruha, mondhatni, tárgyiasította ezeket az elveket.

A kötelező uniformist a dolgozók átalakítás nélkül voltak kötelesek hordani, melegben is csak a felső gomb kigombolása volt megengedett. Külön felhívták a figyelmet, hogy piszkos, rongyos ruhában szolgálatot teljesíteni nem szabad. A Fővárosi Villamosvasút csak egy téren mutatott némi engedékenységet: „A dolgozók Pártunk és a tömegszervezetek jelvényeit mind szolgálatban, mind szolgálaton kívül viselhetik.”

Az írás és a kép a nol.hu Kultúra rovatában vasárnaponként megjelenő Képmentő sorozat egy darabja. A szerzők a Népszabadság gazdag fotóarchívumából válogatnak.

Havonta két továbbképzés