Ennek is köszönhető, hogy a nagykunsági – ezen belül a karcagi – birkafőző hagyományok idén felkerültek az UNESCO szellemi világörökségének magyar nemzeti listájára, a mezőtúri fazekaskultúrával és a kalocsai hímzőművészettel együtt.

Magyarországról 2008-ban került fel az úgynevezett reprezentatív, nemzetközi listára a mohácsi busójárás, míg a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékébe az idén hárman nyertek felvételt, s ezen belül Jász-Nagykun-Szolnok megyéből két térség is szerepel a listán: Nagykunság, és Mezőtúr. A díj elnyeréséhez azt kell igazolni, hogy olyan hagyományokról van szó, amelyek nemcsak a régmúltban léteztek, hanem a jelenben is részét képezik a mindennapi életnek vagy a különleges ünnepeknek.

– A karcagi birkafőzés ilyen – mondja Bartha Júlia, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatóságának néprajzi osztályának vezetője. – Errefelé ma sem múlhat el családi vagy baráti összejövetel birkagulyás nélkül.

– Hogy mi kell hozzá? Végyegy egész birkát – folytatja Bartha Júlia, aki elárulja az elkészítés módját is. Az igazi karcagi gulyásba a lenyúzott állat valamennyi részét belefőzik: a fejét behasítják, s az agyvelőt később sóval, paprikával ízesítve tálalják. A fejet is különleges rituálé szerint teszik az asztalra: a társaságban a rangidősnek vagy a legmesszebbről érkezett, netán a legnagyobb ranggal bíró vendégnek szolgálják fel.

Elismerést kapott a mezőtúri fazekas-kézművesség is: az itteniek több száz éve foglalkoznak korsók, tálak, bögrék, kaspók formázásával. Ebben a városban található az ország egyetlen fazekasmú zeuma, amely az idén egyedülálló kollekcióval is gazdagodott: egy magángyűjtő a városnak adományozta több száz darabból álló, a második világháború előtti időkből származó mezőtúri kerámiagyűjteményét. A térségben sok fazekas kísérletezik a régi motívumok megújításával; van, aki az ősi keleti kultúrából emel át részleteket, de olyan is akad, aki ragaszkodik a település híres szülötte, Badár Balázs keramikusmester hagyatékához, a matt alapon karcolt, nem kihívó, nemesen egyszerű mintákhoz.

A szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékébe bekerült a kalocsai motívumvilág, amit leginkább ismer s a népi hímzőművészettel azonosít a magyar közönség. Leggyakrabban virágmintákat használnak, s a pingáló asszonyok gazdagon díszítik párnáikat, terítőiket, de akár házfalaikat és bútoraikat is gyöngyvirággal, tulipánnal, rózsával, liliommal, szegfűvel, nefelejccsel, árvácskával, rozmaringgal. Érdekesség, hogy Kalocsán a felhasznált fonalak színeinek meghatározására is egyedi neveket használnak: tulipiros, lángszín, borszín, ribasárga, irigysárga vagy épp hupikék, vadgalambkék, gálickék.

A karcagi birkafőző hagyomány most az UNESCO szellemi világörökségének magyar nemzeti listájára került