A 2000-ben meghirdetett Osztrák Megbékélési Alap egyszeri pénzjuttatásban részesítette azokat a magyarokat, akiket a második világháború idején Ausztriába deportáltak kényszermunkára. A még élő jogosultaknak egyszeri pénzjuttatásként 1500 és 7600 euró közötti összeg járt. Az alap 2004-ig kilencmilliárd forintot utalt ki a magyar zsidó és roma túlélőknek. A kifizetések ellenőrzése során kiderült, hogy a több mint tizenkétezer magyarországi romaigénylés, illetve -kifizetés száma meghaladja a felmért mértéket. A legtöbb igénylés Bács-Kiskun megyéből érkezett. Az igénylés szervezetten zajlott, voltak, akik a túlélőket felhajtották. Mások hamis adatokat adtak meg, mivel a deportálás tényét tanúkkal is lehetett igazolni. A kiutalt támogatásokat a szervezők vették fel.

A bíróság mind az ötvenöt – többek között a miskei, kalocsai, keceli, jánoshalmi, dusnoki és soltvadkerti cigány kisebbségi önkormányzat munkatársait – megvádolt személyt bűnösnek találta. Sz. Katalint, az elsőrendű vádlottat, volt kalocsai cigány kisebbségi elnököt folytatólagosan elkövetett csalásért, magánokirat-hamisításért a bíróság hatévi börtönbüntetésre, 6,2 millió forint vagyonelkobzásra ítélte. Sz. László képviselő büntetése háromévi börtön, Sz. Ferencé négy és fél év, valamint húszmillió forint vagyonelkobzás. Még két vádlott kapott letöltendő börtönbüntetést, a többi vádlott büntetése felfüggesztett börtön, valamint pénzbüntetés. Az ítélet nem jogerős.