A nyílt színi drogozás szerencsére még nem terjedt el, mondta Rácz József, a Kék Pont igazgatója, de amint a jelenlegi „belövőhelyiségeket” rejtő romházakat lebontják, a parkokban, kapualjakban még a mostaninál is sokkal több használt fecskendő látványa fogadja majd a józsefvárosiakat.

Jelenleg ez a terület a Józsefváros, egyben Budapest legfertőzöttebb körzete, szó szerint: itt a vizsgált szerhasználók hetven százaléka hepatitises. A térség nem tartozik egyik környékbeli rehabilitációs projekthez (Magdolna, Corvin) sem, így a romházak egy darabig maradnak – viszont a szerhasználók száma egyre nő, ahogy a fertőzötteké is.

A Kálvária téri Kontakt Kávézó (amely az ország legnagyobb, az intravénás kábítószert fogyasztók ártalomcsökkentését célzó programja) forgalmának dinamikus növekedéséből, illetve a kerületben végzett szűrésekből riasztó következtetéseket vontak le. Úgy vélik, katasztrofális közegészségügyi és közbiztonsági hatásai lehetnek annak, ha a kemény drogot használók „még inkább” az utcára kerülnek. A Kék Pont ugyanis nem bírja már kapacitással.

A többségében amfetamin-, illetve heroinhasználó klienseik számára viszont ez a program nem ritkán az egyetlen működő kapcsolatot jelenti a hagyományos ellátórendszerrel. Igaz, a többség még így sem jut el a kezelésig –Barna Erika, a Kék Pont kommunikációs igazgatója példaként említette, hogy az interferonkezelés előfeltétele fél év absztinencia, erre az időszakra pedig a klienst nem tudják hol elhelyezni, kezelni. A tűcsereprogram és a hepatitiskezelés között tehát hiányzik egy láncszem.

A konferencián felszólaló Kovács Aranka tisztiorvos viszont nem tartotta a problémát olyan jelentősnek, amelyre hivatkozva a döntéshozókat meggyőzhetnék az intenzívebb fellépés szükségességéről. A megoldást a résztvevők leginkább a helyhatóságtól várták – volna, de nem képviseltette magát sem a kerületi, sem a fővárosi önkormányzat.