Az sem mindegy, ki pakol be a mosogatógépbe
Egy 50 négyzetméteres lakásban élő család energiaköltsége mindenfajta takarékosság és energiabarát megoldás nélkül évente 420 ezer forint. Ez 300 ezer forintra csökkenthető, ha pénzt és figyelmet fordítanak a lefaragására. A kézenfekvő megoldásokat mindenki ismeri, mégis kevesen élnek velük – annak ellenére, hogy azok, akik mindenre ügyelnek, akár 40 százalékot is lefaraghatnak a villanyszámlából.
Az energiatakarékos izzók 80 százalékkal kevesebb áramot fogyasztanak, és az A++ minősítésű vagy Energy Star címkés háztartási gépekkel is rengeteg áramot spórolhatunk. Ha a mobiltelefon akkumulátora feltöltődött, ne hagyjuk tovább a töltőn, és kapcsoljuk ki az elektronikai berendezéseket, ha már nem használjuk őket. A készenléti üzemmódból eredő energiafogyasztás több mint tíz százalékot jelenthet az éves villanyszámlában.
Csak olyan mértékben és ott fűtsünk, ahol szükség van rá. Az ablakok szigetelése, nyílászárócsere, a hővédő tapéta és függönyök lényegesen javítják a hőmegtartást. Ha egy Celsiusfokkal alacsonyabbra állítjuk a termosztátot, a fütésszámla hét százalékát megtakaríthatjuk.
Egy átlagos háztartás éves vízfogyasztása 102 köbméter, aminek átlagára 20,4 ezer forint. Ha a fürdés helyett zuhanyzunk, nem folyatjuk a vizet fogmosás közben, optimálisan használjuk a mosógépet, a mosogatógépet, és szabályozható WC-tartályt szereltetünk fel, éves szinten húsz százalékkal kevesebb vizet használunk el. Van, aki csak behajigálja a mosatlant a gépbe, míg más a családtagokat őrületbe kergető akkurátussággal igyekszik minden helyet kihasználni. Jobb rájuk hagyni a bepakolást, mert egy program lefuttatásával annyi edényt mosnak el, mint egy másik családtag kettővel. Feleannyi vízzel és árammal.
Elképesztő méreteket ölt az élelmiszerekkel való pazarlás: a statisztikák szerint az évente kihajított hűtőhulladékkal több tucat Empire State Buildinget lehetne megtölteni. A brit háztartások évente 12 milliárd font értékű ételt és italt dobálnak el
– számolt be a brit Hulladék és Források Akcióprogam (Waste and Resources Action Program, WRAP) nevezetű szervezet minap nyilvánosságra hozott felméréséről londoni tudósítónk. A mennyiség 8,3 millió tonna, családokra lebontva 330 kilogramm, értéke pedig 480 font (142 ezer forint). A britek a megvásárolt ételmennyiség 25 százalékát dobják ki, s ennek kétharmadát meg lehetett volna menteni. A megkérdezettek többsége ugyanis azt állította: általában az a baj, hogy „nem használják fel időben, és lejár a szavatosság”.
Bebizonyosodott, amit egy gyakorló háziasszony maga is észlel: a legnagyobb, pocsékba menő tétel a friss zöldség és saláta (közel kétmillió tonna), majd következik a gyümölcs (1,1 millió tonna) és a kenyér, illetve péksütemény (800 ezer tonna). A környezet megterhelésére átszámítva az elkerülhető pazarlás évi 20 millió tonna szén-dioxiddal ér fel, ami a fogyasztással összefüggő brit üvegházhatású-gázkibocsátás 2,4 százalékának felel meg.
A WRAP tanácsokkal is szolgál: javasolja például reálisabb ételadagok elkészítését, és szót emel a szupermarketek egyik kedvenc trükkje, az „egyet fizet, kettőt kap” ellen, ami gyakran teljesen felesleges beszerzésekre biztatja a vásárlókat.
Nálunk nem készült felmérés arról, mennyi élelmiszert szórunk ki a kukába, de a hűtő selejtezése a hazai háztartásokban is szokásos procedúra. Nemcsak azért vásárolunk túlságosan sokat, mert megfeledkezünk tartalékainkról vagy bedőlünk az akcióknak, hanem azért is, mert rosszul becsüljük fel szükségleteinket – többet vagy többfélét szerzünk be annál, mint ami kell vagy elfogy. Az élelem kidobása az ennivaló- vagy pénzveszteségen túl messzire hat. Az állatok takarmánya, a növények permetezése, az előállításhoz, szállításhoz szükséges üzemanyag, energia, a tárolás költsége mind-mind hozzáadódik a fogyasztó számára kézzelfogható veszteséghez – írja a tudatosvasarlo.hu honlapon Szvetelszky Zsuzsa kutató. Kis figyelemmel sokat tehetünk azért, hogy csökkentsük ehető szemetünk mennyiségét. A szavatosság követése mellett érdemes kitanulni az ételmaradékok felhasználásának, feljavításának trükkjeit, a zöldséget, gyümölcsöt, sajtot vásárlás után úgy tárolni, hogy ne penészedjenek meg. Aki pedig nem képes ezzel bajlódni, vegyen kisebb hűtőt, hiszen abba kevesebb élelmiszer fér.
Amíg a gáz-, a villany- vagy vízfogyasztását a számla alapján tudja lemérni az ember, azzal naponta szembesül, mennyi szemetet termel pusztán azzal, hogy létezik. Ezt a szeméthalmot a testtömegünkhöz mérve okkal állíthatjuk, hogy a fogyasztói társadalom embere maga a két lábon járó környezeti katasztrófa. Pedig minimális vesződséggel nagyon jelentősen csökkenthető ez az „output”. Nemcsak az input, azaz a vásárlás ésszerűbbé tételével (a fölösleges beszerzések és csomagolóanyagok elhagyásával), hanem az előállt szemét gondosabb felhasználásával. Ha valaki veszi a fáradságot egy kis magánstatisztikára, egy hét alatt rájöhet arra, hogy ösz-
szes megtermelt szemetének legfeljebb fele, negyede az, amit valóban a kukába kell dobnia. A többit elviheti a szelektív gyűjtőkbe, vagy komposztálhatja. Előbbire a legtöbb magyarországi településen már lehetőség van, és általában nem is jelent túl nagy fáradságot. Aki kertes házban lakik, annak a konyhai és kerti hulladék komposztálása is könnyű, s ezzel még humuszos földet is termel magának. Ma már szerencsére múlóban van a levélégetés szokása, de ha elég nagy a kert, arra sincs szükség, hogy zacskóban elszállíttassuk az avart. A felére, negyedére zsugorított hulladékmennyiség akár kisebb kukába is elfér, amivel még pénzt is spórolhatunk. Társasházban persze korlátozottabbak a lehetőségek, de a szelektív gyűjtésre ott is lehetőség van, ha pedig jó a lakóközösség, össze is lehet fogni ennek érdekében. Az autósok vállalhatják, hogy az összegyűjtött tiszta papírt és PET-palackokat felváltva elviszik a gyűjtőhöz.
Szomorú látványt nyújtanak hétfő reggel a púpozott kukák, amelyekről első ránézésre is tudható, hogy a bennük lévő szemét nagy része szelektálható lenne, ráadásul a dobozokkal, palackokkal sokszor levegővel tömik tele a hulladékgyűjtőket. Kertes társasházaknak a komposztálásról sem kell lemondaniuk, hiszen egyszeri beruházással a ház tud olyan komposztálót vásárolni, amiben elfér és nem zavar a konyhai hulladék. Különösen, ha van olyan lakótárs, aki időnként hajlandó „gondozni” a kupacot, ami valójában a falusi udvarok ganéjának modern változata.
Ne éljen feszültségben!
Egy átlagos háztartás évente 44 500 forintot fizet azért az áramért, amelyet felesleges készenléti fogyasztással használ el – ezt az a cég számolta ki ilyen precízen, amely a napokban mutatott be egy készüléket, amely hozzásegít ennek megtakarításához. A szerkezetet a konnektor és készülékek közé helyezve az összes fogyasztót standby állapotra kell állítani, majd az eszköz programozógombjával rögzíteni kell a készenléti fogyasztást. Ezt követően beprogramozzák a legkisebb fogyasztó áramfelhasználását. Amikor minden készülék standby állapotba kerül, mert a család lefekszik este, vagy reggel elmennek otthonról, a készülék 30-60 másodperc alatt lekapcsolja a háztartási eszközöket a hálózatról. Ha újra használni szeretnék a tévét vagy a többi berendezést, elég a TV, video vagy hifi saját távirányítóját megnyomni, a készülék mindent automatikusan visszakapcsol a hálózatra, és újra lehet tévézni vagy zenét hallgatni. Számítások szerint a készülék ára három hónap alatt megtérül az alacsonyabb villanyszámlában. (P. Á. G.)
