A legkedveltebb helyszín a BKV, ahol vagy harminc éven át Bédy Sándorné nyilatkozott arról, hogy tucatjával szállítják az Akácfa utcába például az ernyőket. De munkatársai ennek ellenére nem dőlnek be a szédelgőknek, akik a zivatar kellős közepén potyaernyőért toppannak be. Alapos kikérdezés és keresztkérdések után adják csak vissza az elveszett tárgyat.

Leggyakrabban okmányokat hagytak (hagynak) el az utasok, meg nyilván kulcsokat, szemüvegeket. Kisebb kupacuk van télen sapkából, sálból, kesztyűből, karácsonykor szaloncukorból, tavasszal-ősszel pulóverből, kabátból, esőkabátból, iskolakezdéskor tornazsákból és iskolatáskából, nyáron pedig komplett strandfelszerelésből.

Ez ma sincs máshogy - tudjuk meg a BKV ügyfélszolgálati csoportvezetőjétől, Keresztes Attilától. Csak persze a kínálat bővült az eltelt évtizedek vívmányaival, főként mobiltelefonnal, bankkártyával, laptoppal.

Nem ritka, de legalább anynyira fájdalmas elhagyni egy teli bukszát, mint egy félig telit vagy a teljes irattárcát - személyistül, bérletestül. A fáma szerint adtak már le teli pénztárcát, sőt olyan is előfordult (1986-ban), hogy 682 ezer forintot vitt be az Akácfa utcába a becsületes megtaláló. De előfordul, hogy a buszon marad borítékostul a havi fizetés, mi több, állítólag egy másodállásban dolgozó díjbeszedő a táskáját is elvesztette. Majd visszakapta - benne százezer forinttal. A Népszabadság 1996-os híre szerint: "Szinte rosszul volt, először a bánattól, majd amikor megtudta, hogy megtalálták a táskát, az örömtől. Szerencsére tartanak az irodában gyönge nyugtatót, de van, akinek egy pohár víz is elég."

Most beszéljünk azokról a tárgyakról, amelyekről aztán végképp nem feltételeznénk, hogy meg lehet feledkezni róluk. Pedig de. Ilyen ugye a képen is előkelő helyen függő bicikli, vagy a műláb. Kábé ugyanez a kategória: a tolószék, a kard, a paróka, a műfogsor, a kirakati próbababa vagy a kitömött sas is.

Ha már az állatokról írunk, meg kell jegyezni: az élő példányokkal sem bánik mindenki kegyesen. Keresztes Attila patkányt és két hörcsögöt is említ a közelmúltból, amelyeket örökbe kellett adni, mert nem jött értük a gazdájuk. Őket nyilván nem véletlenül vesztették el. Még az az eset sem unikum, hogy a jármű után szaladó kutya elérte a járművet, míg legjobb barátja, az ember, előtt becsukódott az ajtó. Arra viszont senki nem tudott magyarázatot adni, hogy maradt magára a tömegközlekedési eszközön egy kecske.

Az írás és a kép a nol.hu Kultúra rovatában vasárnaponként megjelenő Képmentő sorozat egy darabja. A szerzők
a Népszabadság gazdag fotóarchívumából válogatnak.

talált tárgyak