A meglévő lakásállomány sorsával nem sokat törődtek, az építendők minőségével sem, csak azzal, hogy sok legyen. Ez volt a kor lakásfilozófiája.

A hatvanas évek végén megállapították, hogy amennyit a korai lakótelepekre jellemző 4-5 emeletes, három lépcsőházas épületekből építeni bírnak, nem elég. A tervek nem teljesülnek, a lakásigénylők (csak a fővárosban 120 ezer körüliek) száma nem csökken. További bátor minőségi engedményekre van szükség. A szakemberek javaslatain felülemelkedő politikai döntés született arról, hogy sűríteni kell a beépítést (100-120 lakás/ha), közelebb kell vinni a dolgozókat a csillagos éghez: a tízemeletes háztípusokat kell preferálni, az átlagos lakásméretet nem szabad 53 négyzetméter fölé engedni, a kiegészítő, ellátó, közszolgáltató létesítményeket pedig bizonyos mértékig el lehet spórolni. Az új koncepcióhoz új technika kellett, szovjet kispanel helyett szovjet nagypanel. Ebben a szellemben épültek a főváros legnagyobb lakótelepei (Békásmegyer, Újpest, Újpalota stb.), erőltetett ütemben, túlzsúfolva, kevés zöldfelülettel, elégtelen ellátóhálózattal, túlterhelt mamutiskolákkal, rossz minőségben. Hullt a csempe, kézben maradt a kilincs, nem zárt az ablak, már az átadásra elromlott, ami elromolhatott. Kiderült az is, hogy a gazdaságosabbnak hitt magasház drágább, a tízemeletesek fajlagosan 8-10 százalékkal többe kerültek a négyemeleteseknél.

A nyolcvanas évek elejére a tízemeletes koncepció megbukott. Be kellett látni: a rossz tömegtermeléséből nem sül ki semmi jó, a pici szobákba beszorult sok elégedetlen lakóból megint csak lakásigénylő lesz. Azontúl igyekeztek szerényebb méretű, változatosabb és szerethetőbb épületekben nagyobb és többféle lakást építeni (lásd Káposztásmegyer). Amíg még építettek lakótelepeket egyáltalán.

Az itt bemutatott A 10-es háztípust gyártó budafoki házgyárat 1974-ben adták át és már 1985-ben szó volt róla, hogy a fölöslegessé váló gyár területét ajánlhatnák fel a Magyarországra készülő Suzukinak. Végül is 1989-ben szerelték le a gyártósorokat, a gyártelep épületeit azóta különböző cégek bérlik raktárnak, irodának. Egy internetes fórum ellenőrizhetetlen informátora szerint "a berendezések, gépek ma is a nagy panelgyártó csarnok alatti sódertárolóban, több méter mélyen betemetve, lebetonozva vannak".

Az írás és a kép a nol.hu Kultúra rovatában vasárnaponként megjelenő Képmentő sorozat egy darabja. A szerzők a Népszabadság gazdag fotóarchívumából válogatnak.