Amennyire tudom, a gyerekeink sem elsősorban a Miatyánk miatt mennek a cserkésztáborba, hanem a közös programok, a kirándulások, az éjszakai riadó, az akadályverseny, a tábortűz vonzza őket.

A Pajtás újságot igenis vártuk minden héten. Volt osztálytársam, aki gyűjtötte belőle a képregényt meg a Piffet, és utálta Nagy Pistát, aki mindig megkapta Párizsból az eredetit, mégsem tanult meg franciául. Nem adta oda még kölcsönbe sem, pedig őt csak azért érdekelte, mert menő lehetett vele az osztályban. A pajtás szó - az elvtárs gyermeki párja - persze rosszul érintett bennünket. Pedig nem az úttörőmozgalom - ez meg a munkásmozgalomra válaszol - találta ki. A Kis Pajtás 1907-ben jelent meg először, a gyermekirodalom klaszszikusa, Sebők Zsigmond meg 1909-ben indított lapot Jó Pajtás címmel (a Vajdaságban még most is megjelenik egy újság ezen a néven).

Nyilván innen vették a jó ötletet az 1946-tól 1989-ig megjelenő újsághoz. 1949 után azután a fő cél a Pionyerszkaja Pravda utánzása volt. De a szerkesztők a hetvenes évek végére már tudták, hogy csak úgy állhatják a Füles és az Ifjúsági Magazin konkurenciáját, ha a fekete-fehérről színesre váltanak, és mindig van betevő képregény meg rocksztár-poszter a lapban.

Közben persze megmaradt a kulturális seregszemle intézménye is. A hatvanas-hetvenes években minden évben megrendezték az iskolai döntőt. Az elsőre nem is mertem elmenni, féltem, belesülök a versbe. Másodszor, a szavalókórusban már nem volt mitől félni. Pláne, hogy mi voltunk a kategória egyetlen indulója. De csak második díjat kaptunk, mert a zsűri szerint nem kellett volna üvöltenünk, ha már egyszer Somlyó Zoltán 1919-es Bölcsődal című versét választottuk. (Választotta jó magyartanárunk.) De hát nem csoda, hogy megemeltük a hangot, ha az "átkozott költő" ezt adta a szánkba: "Az úri hintó, hogyha vágtat, / már nem piszkol be, mint apádat: / s a léha nőknek csipkefodra / le nem röhög az asszonyodra... / Álmodj szelíden, csendesen. / Meg nem zavarhat senkisem. / Feltámadtunk mindannyian: / eljött a te időd, fiam!"

Na mindegy, inkább kérem, nézzenek még egyszer a képre. Ugye, önöknek is a megannyi kertévés tehetségkutató jut eszükbe? Ne feledjék, a szülők ott izgulnak a nézőtéren, lelkesen tapsolják a gyerekeket, a habos kakaó meg a kalács várja a versenyzőket az előadás után.

Az írás és a kép a nol.hu Kultúra rovatában vasárnaponként megjelenő Képmentő sorozat egy darabja. A szerzők a Népszabadság gazdag fotóarchívumából válogatnak.