A cserjék egy kisebb kertben háttérnövényként mutatnak a legjobban. Akkor jó a választás, ha a közelében lévő növénnyel - legyen az évelő, egynyári vagy éppen gyep - harmonizál, kiegészíti vagy kiemeli azt. A növények kiválasztásakor érdemes némi önmérsékletet tanúsítva lehetőleg olyanokat választani, amelyek túlélik teleinket. Jó, ha a vásárlás előtt tudjuk kertünk talajáról, hogy milyen kémhatású, mert vannak olyan cserjék, így a magnóliák, rododendronok, amelyek a savanyú talajokat kedvelik.

Ha nem jó helyre kerülnek, akkor az első időkben ugyan szépen mutatnak, később azonban elmarad a virágzás, a fő műsoridőnek számító vegetációs időszakban a levelek előbb sárgulni kezdenek, majd le is hullnak. Ha nem érkezik időben a segítség, akkor a meglehetősen drágán vett növény a harmadik évét már meg sem éli. Pedig nem történt más, mint hogy a - faiskolában a övény igényei szerint jól beállított savanyú - földlabdából előbátorkodó gyökerek a kert talajában próbáltak tápanyagot keresni. A semleges kémiai tulajdonságú kerti talajoknál is van egyszerű megoldás megmentésükre, csak fel kell ismerni a tünetet. Ilyenkor lápi tőzeget kell a növények környezetében a talajba forgatni.

A cserjéket számtalan szempont szerint csoportosítják, kiválasztásukkor azonban a talajigényen kívül mindenképpen figyelembe kell venni a leendő méretét, s ennek megfelelően kell őket ültetni. Általános kertészigazság az is, hogy az ültetési távolság szűkítésével fel lehet gyorsítani a zárt felület kialakítását.

Csoportosítás, lehetőséget kínál a téli lombvesztés, illetve a levelek megmaradása is, vagy a dús virágzás, netán a színes téli ágrendszer. Szép számmal akadnak olyan cserjék, amelyek értéke a sokáig megmaradó termés.

A cserjés vadgesztenye nem nő három méternél magasabbra, viszont terjed, ezért sok helyet igényel, a gesztenyékre jellemző különleges virágait nyáron hozza.

A barkócaberkenye inkább fa, de ügyesen metszve cserje méretű maradhat. Édeskés, savanykás bogyója nemcsak szép, de fogyasztható is, a legfinomabb, ha a fagy már megcsípte.

Az ötlevelű akébia, ahogy az Európába eljutó kelet-ázsiai díszcserjék többsége, igazi különlegesség. Kapaszkodik, csavarodva kúszik, furcsák a levelei, meghökkentők virágai és hamvas lila bogyói is megragadják a tekintetet.

Az egyszerű borbolyát sokan ismerik, a sokoldalú cserjének azonban rengeteg változatát árusítják a kertészetben, legtöbbjüknek magyar neve nincs is. Igazi különlegesség az alacsony Berberis x stenophylla "Crawley Gem". Már a fürtökben nyíló, belül narancssárga, kívül vöröses virágait is érdemes megcsodálni, hamvas, kékesfekete bogyója is jól mutat.

A kínai lilabogyónak némi fagyvédelemre van szüksége, hogy a hidegebb teleket túlélje. Megéri a többletmunka, mert a mostanában érő, gömbökbe rendeződő, fénylő, lilásibolya bogyói sokáig a vesszőkön maradnak.

Az iszalagok is sokoldalúak, kúsznak, virágoznak és a parókaszerű termései sokáig megmaradnak. E száraz termések szobadíszítésre is alkalmasak.

A kései végzetfa termése igazi csoda. Aki még nem látta, elképzelheti, hogy miként mutatnak a nagy levelekkel karéjozott borsónyi kék, később feketére váltó bogyók a pirosra színeződő csészelevelek között.

A madárbirsek között az egyik legszebb termése a hólyagoslevelűnek van. Termése nyár végén érik.

A kecskerágók is szép számmal képviseltetik magukat az igénytelen, mégis díszes termésű cserje kategóriában.

Aki mézalmácska telepítésére szánja el magát, készüljön fel arra, hogy nyáron sötétpirosas, ehető gyümölcseit, amelyek lilás-feketés színűvé érnek, ősszel a termés érésekor a madaraktól meg kell védeni, mert hajnaltól napestig csipegetik.

Ruhaszaggató tüskéi ellenére vagy éppen ezért a tűztövis sok kertben álldogál vagy sorjázik az örökzöld sövényben. Gyors növekedése, fényes, örökzöld levele, bőséges, dekoratív termése teszi bármilyen kert pompás díszévé. A változatonként eltérő színű, de mindig csoportokban megjelenő vörös, narancssárga, citromsárga bogyóit kedvelik az itt telelő énekes madarak. Legelőször a tűztövis vörös, narancsszínű termését fogyasztják, majd később csipegetik a sárga bogyókat, ezután következnek a lila, s utoljára maradnak a sárgás színűek.

A jövő héten az utolsó idei fűnyírásról írunk.