Később kiderül, hogy ezzel nincs egyedül a társaságban: a Mensa-tagok elenyésző százaléka dohányzik, szinte senki nem iszik, és nem használnak drogokat sem. - Különböző emberek különböző életpályákkal, hobbikkal, társadalmi helyzettel, mégis közös bennük az egészséges életmód és egyfajta nonkonformizmus: a határok tágítása, a kíváncsiság, a nyitottság az újdonságok iránt - magyarázza. Szerinte még két dologban hasonlítanak a mensások: többségüket egyfajta szarkasztikus humor jellemzi, és - akárcsak Balanyi Bibiána - gyorsan gondolkoznak, hadarva beszélnek.

Balanyi Bibiána egyetemistaként találkozott a Mensával: egyszerűen tudni szerette volna, hogy mekkora az IQ-ja. Kitöltötte a (főleg logikai kérdésekből álló) tesztet, de arra nem számított, hogy 155 ponttal végez: ilyen magas IQ-ja az emberek alig két százalékának van. Az első mensás rendezvényre mégis félve ment el, azt hitte, hogy mindenki nagyon komoly lesz, és atomfizikáról társalognak.
- Sok fiatal, laza, jó humorú emberrel találkoztam, akik ugyanúgy beszélgettek fizikáról, ahogy apró hülyeségekről - meséli. Az viszont eszébe sem jutott, hogy bekapcsolódjon a szervezet vezetésébe. Végül mégis "rádumálták", hogy jelentkezzen az elnökségbe, később pedig elnökké választották.

Ekkor kezdődött Balanyi Bibiána "csodabogár"-karrierje a magyar sajtóban. Szinte minden interjúban, tévéműsorban, újságcikkben rácsodálkoztak, hogy egy fiatal nő vezeti Magyarország legokosabb embereinek egyesületét.
- Annyira felkészültek arra, hogy csak csúnya lehetek, vastag, szódásüveg szemüveggel, hogy - bár nem tartom magam különösebben szépnek - mégis minden cikkben megjegyezték, hogy milyen csinos vagyok - nevet.

A Mensa tesztjén egyébként ugyanolyan arányban végeznek sikerrel a férfiak és a nők, mégis sokkal kevesebb nő van a szervezetben. Közülük ugyanis kevesebben merik kipróbálni magukat. - Kisebb az önbizalmuk, azt hiszik, úgysem fognak megfelelni - mondja.

Mivel a teszt alapvetően reálgondolkodást mér, a tagok közt sok az informatikus, a mérnök, a számítógépes szakember. A vállalkozó, a szabadúszó és a "szakmahalmozó" sem ritka. Olyan is akad közöttük, akinek nyolc szakmáról van papírja.
- Nagyzolásnak hangzik, de arról van szó, hogy kipróbálják magukat valamiben, rájönnek, hogy jól megy, és máris keresik az újat - mondja. Ennek megvan a hátránya is: az eszükhöz képest kevesen csinálnak nagy karriert, mert nem köti le őket hoszszú ideig egy terület. Jellemző a tagokra a hobbihalmozás: Balanyi Bibiána például amellett hogy fordítóként dolgozik Brüszszelben, foglalkozik fotózással, asztrológiával, egyiptológiával, tánccal, orchideákkal, csillagászattal, fizikával, régi könyveket gyűjt, és nagyon szeret főzni. Azt mondja, nem tehet róla, de szerteágazó az érdeklődése, nem tud és nem is akar
megálljt parancsolni kíváncsiságának.

Azt mondja, hogy szerencsés: édesapja fizikus, édesanyja antropológus, soha nem tartották furcsának lányuk szerteágazó érdeklődését. Balanyi Bibiána szerint részben nekik köszönheti, hogy kivételes képességei vannak. - Szoktuk mondani a Mensában, hogy érdemes jól megválogatni a szüleinket, mert felerészben genetikailag kódolt az IQ, a másik fele viszont a gyerekkori ösztönző közegen múlik - állítja. Hozzáteszi: természetesen nem értelmiségi szülőknek is lehet kiemelkedően intelligens gyereke, de előfordulhat, hogy nem tudnak olyan ösztönző környezetet biztosítani.

A rendes munkája mellett épül a mensás karrierje is: néhány hete ő a nemzetközi szervezet fejlesztési igazgatója. A több mint százezer tagot számláló egyesület 1946-ban alakult Nagy-Britanniában, minden vezető posztról választással döntenek, a jelöltekre minden egyes tag szavaz.

- Azért indultam jelöltként, mert elég sok tapasztalatom van, tizenhat év az épülő magyar Mensában, ebből kilenc elnökként. Úgy gondoltam, hogy fejlesztési igazgatóként ezt tudom hasznosítani. Az elnöki posztra nem sok esélyt láttam, a nemzetközi Mensának még nemigen voltak nem angol anyanyelvű elnökei - mondja. Ezért a munkáért nem jár fizetés: az alapszabály kimondja, hogy mindenki társadalmi munkában dolgozik. Az igazgatói feladatok közé tartozik a nemzetközi Mensa-konferenciákon való részvétel, a szervezet nemzetközi PR-ja, emellett segíteni az országokat abban, hogy legyen saját, nemzeti Mensájuk. Éppen Japán és Mexikó van soron: itt mostanában építgetnek a legmagasabb IQ-val rendelkezők egyesületet.

És hogy mire jó mindez? Balanyi Bibiána szerint ez a legkényesebb kérdés. A Mensát ugyanis nemegyszer vádolták azzal, hogy öncélú szervezet: összegyűjtenek egy rakás okos embert, tetemes mennyiségű IQ-t, de nem tesznek vele a világ hasznára. Korábban felmerült, hogy adhatnának tanácsot a kormányoknak, de ezt elvetették, mert a szervezet szigorúan politikamentes. - A tagok külön adhatnak tanácsokat, de a szervezet nem - mondja Balanyi Bibiána. Ugyanakkor hozzáteszi: nem is érzik, hogy igény lenne a tanácsaikra, odatolakodni pedig sehova nem szeretnének. Inkább a tehetséggondozásra helyezik a hangsúlyt: az amerikai Mensa ösztöndíjakat ad a tagdíjakból befolyó pénzekből tehetséges, rászoruló gyerekeknek. Ezt a magyar szervezet nem tudja megtenni, hiszen az amerikai költségvetés töredékéből gazdálkodnak. Szeretnék átvenni viszont a szerb Mensa óvodai képességfejlesztő programját.

Balanyi Bibiána több tagtól is hallotta, hogy amikor megtudták róluk, hogy mensások, kellemetlen megjegyzéseket kaptak. - Tabukat döntöget az egyesületünk - állítja. Szerinte azért irritál néhány embert a Mensa, mert nem lehet bárki a tagjuk: ezt egyesek kirekesztőnek tarthatják. Szerinte viszont kevés ennyire demokratikus közösség van, hiszen csak két feltételnek kell megfelelni: 17 évesnél idősebbnek lenni, és sikeresen megírni a tesztet. - Nem nézzük, hogy valaki fiatal vagy öreg, vallásos vagy ateista, bal- vagy jobboldali, nő vagy férfi, még csak kedvesnek vagy jó fejnek sem kell lenni - sorolja. Szerinte az egyesület azokat zavarja, akik úgy érzik, hogy soha nem kerülhetnének be.

Meglepő, de álláskeresésnél sem mindig pozitívum a Mensa-tagság. - Aki elég intelligens ahhoz, hogy felmérje, milyen előnnyel járhat a cégnek egy kivételesen magas IQ-val rendelkező alkalmazott, az örül. De nem mindenki ilyen: akadnak, akik félnek, hátha ugrálni, okoskodni próbál, vagy a pozíciójára tör a jelölt - magyarázza. Volt olyan állásinterjún is, ahová csak azért hívták be, hogy tesztelhessék. Kíváncsiak voltak, hogy mit tud a Mensa elnöke, közben kiderült, hogy az állást már régen másnak szánták.

Ugyanakkor sok mensás talál társat az egyesületben, és számos "Mensa-gyerek" született: olyan babák, akiknek mindkét szülője mensás, és az egyesületben ismerték meg egymást. Balanyi Bibiána párja is Mensa-tag. Most távkapcsolatban élnek, de már nem sokáig: csak karácsonyig dolgozik Brüsszelben, a jó fizetés ellenére hazajön. - Imádok utazni, de százszor mélyebben gyökerezem itthon, mint hogy tartósan külföldön tudjak élni. Itt a családom, a párom, a barátaim, és itt van a második családom, a magyar Mensa is - mondja.

Ráadásul tele van tervekkel: a Mensa HungarIQa tagjainak több mint fele budapesti, s ezen szeretne változtatni. A másik vágya, hogy legyen idő, energia és pénz arra, hogy segíthessék a jó képességű gyerekeket az iskolákban, és a tanárokat is felkészíthessék arra, hogy az intelligens gyerektől nem kell megijedni, nem teher, hanem ajándék. - A legjobb az lenne, ha ezeknek a gyerekeknek létrehozhatnánk külön Mensa-iskolákat, -ösztöndíjakat, -tanácsadást - tette hozzá. Balanyi Bibána szerint bármibe is fog, egy biztos: mensásnak lenni felelősség. - Ez azt jelenti, hogy mindegy, mit csinálsz, nem adhatsz ki rossz minőséget a kezedből - mosolyog.