Az évelőként ültetett díszfüvek többsége viszonylag magas növény: a magas füvű rétekről, üde legelőkről kerültek hozzánk. A nyáron igénytelen növények legtöbbje a forró égövből érkezett. Eredeti élőhelyükön csapadékot kapva robbanásszerűen növekednek, hogy a társaikkal folytatott versenyből győztesként kerüljenek ki.

Arrafelé (különösen a száraz klímájú, sivatagos, félsivatagos tájakon) szélsőséges a napi hőingadozás. Ez meg sem kottyan az óriási fűcsomóknak, a tartós lehűlést azonban védelem nélkül nem élik túl. Az évelő fűfélék sajátossága, hogy a szalmaszárszerű levelek tőcsomójának a növényvilágban ritka sarjadzó tulajdonságai vannak. Ezért képesek a felégett, levágott, lerágott nádasok, sztyeppék, pampák robbanásszerűen újraéledni.

Kivételnek számít a kecskelakta vidék, ugyanis e legelő jószág szerencsés fogállása révén a fűfélék megújulása szempontjából fontos részt is képes kiharapni a földből. Ilyen munkát végez a gyepen egy rosszul, túlságosan mélyre állított fűnyíró is.

De a nedves fagy is pusztíthat. Ezért az egyes díszfüvek (pampafű, zebrafű) összekötözött leveleinek tövét falombbal kell takarni. Azért nem ilyen egyszerű a fűtakarás. Ha ugyanis az összekötözött levelek mentén a téli csapadék a gyökérnyakhoz szivárog, és ott megfagy, akkor a növény elpusztul, és elmarad a tavaszi kihajtás. Az összekötött kévét oldalra kell fordítani, lehetőleg úgy, hogy ne törjön meg, ám a víz, hólé ne szivároghasson a tőhöz. Megoldás lehet a megdöntött kévére és a betakart tő tetejére vízszintesen fóliát fektetni.

Díszfüvet legjobb tavasszal ültetni, mert ha ősszel ültetik át, az a fagyokig már nem tud jól meggyökeresedni. A díszfüveket csak tavasszal szabad visszavágni. Az egyszikű fűfélék sajátossága ugyanis, hogy a föld feletti részeik nem teljesen száradnak el, és a megvágott, üreges, részben élő szárat gombák, baktériumok károsíthatják, sőt el is pusztíthatják.

A tágan vett rokonságba tartoznak a bambuszfélék. Számtalan bambusznemzetség több mint ezer fajtája ismert. Egyesek csak pár centi magasan kúsznak a földön, mások 30 méter magasra meredeznek. Van, amelyik fára kapaszkodik. A bambusz alamuszi növény, az egész kertet könnyen elfoglaló hírére gyakran rácáfol. De ami késik, nem múlik: a trükkös bambusz kiültetése után néhány évig erőt gyűjt, energiája legnagyobb részét gyökérrendszerének kiépítésére használja, és ha mindent behálózott, robbanásszerűen elkezd hajtani. Egyes fajták egy nap alatt egy métert is képesek növekedni. Ezért a gyökérrendszerét érdemes a földben mélyen behatárolni, különben ott is megjelenik, ahol nem akarjuk. A télálló bambuszokkal ilyenkor nincs teendő, a kényesebbeknél viszont elkel a tőtakarás.

Sokan nagysága miatt bambusznak mondják, pedig nem az az óriásira növő olasznád. A hamar többméteres magasságot elérő növény nagyon igénytelen, gyorsan terjed. Az elszáradt magas nádszálak télen is jól mutatnak. Ahogyan a díszfüveket, ezeket is tavaszszal kell visszavágni. Az olasznád "kitermelésével" egyúttal masszív karókhoz jutunk a kerti munkákhoz.

A jövő héten a bogyóikért tartott cserjékről írunk.

A Magyar Orchidea Társaság szervezésében szombaton Budapesten, a TIT székházában, a XI. kerület, Zsombolyai út 6. alatt egész napos orchideabörzét rendeznek. A különleges növényekből nemcsak vásárolni lehet, de a legismertebb hazai termesztők előadásokat is tartanak. Az orchideákat otthon tartóknak segítség lehet, hogy újravirágoztatással kapcsolatos kérdéseikre választ kapnak a kiállítóktól és a termesztőktől.

Díszfüvek téli teendői