Kereszty András most regényeket ír, itt Szentendrén, a tornyok közelében. Nyújtózkodik felfelé. Azt mondja, a célja az, hogy írásai éppen olyan keresettek legyenek, mint - vesz egy nagy lélegzetet - Ken Follett, Frederick Forsyth vagy David Baldacci könyvei. Nemzetközi bestselleríróságra vágyik.

Eddig semmi sem mutatta ezt. Fiatalon az ÉS-be írt irodalmi riportokat, aztán következett 25 év, amit tudósítóként külföldön töltött, s közben tíz olyan könyvet írt, amelyet leginkább a politikai tényirodalom kategóriájába sorolhatnánk.

Most, amikor minden bizonnyal lezárult a szerkesztői pályája, amelyet nagy lapok vezetőjeként (így a Népszabadság felelős szerkesztőjeként) töltött, visszakanyarodott a korábbi eseményekhez.

- Olyan élmények, benyomások értek, amelyek egyszerűen kikényszerítik, hogy foglalkozzam velük - mondja. - Hetven országból tudósítottam. Ha csak országneveket mondok, már az elárulja, mennyi konfliktus részese voltam. Afganisztán, Banglades, Libanon, Izrael, Egyiptom, Jemen, Angola, Uganda... Voltam már pincébe zárva arab terroristák fogságában, repkedő repeszgránátok között az ostromlott Bejrút utcáin, karanténban egy angolai repülőtéren. Belső információkat szereztem arról, hogyan halt meg egy angol kollégám Kairóban, és Szicíliában megvendégelt a maffia.

Most megjelent könyve - amelyet szerda délelőtt 10 órakor mutat be a Jószöveg Műhely Kiadó és a szerző Budapesten, az Alexandra Könyvesház Károly krt. 3/C alatti Irodalmi Kávéházában -, a sorozat első darabja, a Merénylet az érsek ellen, Cipruson játszódik.

- A történet akkor kezdődött, amikor egy hajón Athénból Ciprusra utaztam, ahol a török invázióról kellett tudósítanom. Egész nap nagyon jót beszélgettem a teherhajó fedélzetén egy görög úriemberrel, és velünk volt egy egyszerű pásztorfiú. Új barátom figyelmeztetett, vigyázzak a hajó többi utasával, mert veszélyes terroristák. Hajnalban aztán felébredtem, és kimentem a fedélzetre a napkeltét fényképezni. S kiket láttam egy emelettel lejjebb? A barátaimat és a terroristákat édes együttlétben. A pásztorfiú észrevett, szájába vett egy kést, s elkezdett felmászni a két fedélzetet összekötő oszlopon.

- És?

- És ebből lett a könyv... Egyébként kitaláltam, hogy a regények végén, a Jegyzetekben elmondom pontosan azt, hogyan történtek az események. Vagyis megőriztem valamit a korábbi könyveim műfajából.