Fénykorában állítólag a fél Belváros itt ivott, márpedig ötvenezer részeg nem tévedhet. Az Ibolya presszó mindenesetre 1968-as megnyitásától szinte azonnal önmaga legendájává vált. Ide járt megváltani a világot az értelmiség krémje, együtt rajzoltak a sörtócsákba békejelet a demokratikus ellenzék jelesei és a bölcsészkar hallgatói, a törzsvendégek pedig összevitatkoztak azon, vajon igaza volt-e Spenglernek A nyugat alkonyában, mielőtt telehányták a vécét.

Mindez azonban már a múlté. Az Ibolya a kilencvenes években előbb mediterrán kávézóvá alakult, majd bezárt. A demokratikus ellenzék közben a parlamentbe került, a trafikban rég nem lehet Filtolt kapni, és Elek Istvánon kívül már senki sem hord térképtáskát a vállán.

Tavaly aztán egy ötfős baráti társaság elhatározta, hogy újranyitja a presszót. Egykor valamennyien az Eötvös gimnáziumba jártak, ahonnan át-átlátogattak a Ferenciek terére, az Ibolyába, melynek akkori vezetője, bizonyos Erika néni kitörölhetetlen emléket hagyott bennük: a sikeres érettségi után egy-egy felest adott nekik grátisz.

Néhány percnyi szemlélődés után elismerjük: azt a ziccert, amit a retrodivat kínált, az új üzemeltetők tökéletesen kihasználták. A padló szürke- vörös, tört lapjai akár a siófoki Sirály vállalati üdülőben is lehettek volna, látunk néhány szkájkanapét, a falakat pedig az a fajta geometrikus formákban tobzódó, barna-narancssárga-fehér tapéta borítja, amelytől már 1984-ben is hideglelést kaptunk. A szombati megnyitón mindenesetre egy piros műbőr fotelben ülünk, és miközben a hangszóróból Szécsi Pál énekli búgón, hogy "csak egy tánc volt", lassan körbenézünk.

A vendégek fele nem is élt még akkor, amikor a táncdalénekes már meghalt, Herbert Marcuse-t pedig argentin söprögetőnek gondolnák első körben, de tulajdonképpen nem baj ez.

A mostani Ibolya nem lehet az a másik. Ahhoz kellett az egész stupid Kádár-rendszer, az önkéntes rendőrök az utcán és Czinege Lajos a hadsereg élén, elnyomás és undor, egy kor, amelyben az értelmiség előtt tényleg csak két út volt: az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan.

Ding an sich, próbálkozunk azért egy kis kanti filozófiával a pultnál. Kapunk egy rumot - magában, kísérő nélkül.