A rózsa változatlanul az egyik legnépszerűbb kertlakó, azonban az újabb kertekből a rendszeresen virágzó évelők, cserjék kezdik kiszorítani. A változatos és sokoldalú növénycsoport hátránya, hogy szépen tartásához az átlagos ápolási ismereteknél jóval több kell, és a néhány hónapos tél kivételével minden hétre ad munkát. Aki idegenkedik tőlük, próbálkozzon nagy edénybe ültetni, s ha végül mégsem tetszik, akkor az ilyentől egyszerűbb megszabadulni.

Az új rózsatövek vásárlása előtt tudni kell, hogy az évezredes nemesítőmunka eredményeként a rózsáknak ma hozzávetőlegesen 5000 fajtája, számtalan változata, hibridje létezik. A növény, ha magára marad, kétméteresre megnövő cserjévé válik. Fagyérzékeny, a mínusz 10 fok alatti tartós hideget megszenvedi, viszont szereti a meleget, a dús talajt és a rendszeres öntözést.

A nemesítők versengése szebb és gyakoribb virágot, különleges színű szirmokat hozott. Ahogy ilyenkor gyakorta előfordul, háttérbe szorult viszont a növény betegségekkel szembeni ellenállása. Minél szebb egy rózsa, annál érzékenyebb. A rózsát támadja a lisztharmat, különböző rozsdák és foltosságok, tetvek és darazsak. Ezért rendszeres növényvédelmet igényel.

Az árusoknál és a katalógusokban többféle rózsacsoportosítás létezik, vannak, akik megjelenésük (használatuk) szerint különböztetik meg e növényeket. Lehetnek talajtakarók, nagy virágú ágyásba valók, bokor-, futó- és vadrózsák. Pontosabb az élettani csoportosításuk, így a rózsákat külső megjelenésük és virágaik formája alapján osztályozzák. A legnagyobb csoport a teahibrideké. Ezek alacsony bokorrá nőnek, amelyekről elsősorban vázába való szálak vághatók. A floribunda- és polyanthafajták a hajtásvégeken folyamatosan több virágot is hoznak. Ezek közül az erősebb növekedésűek nagyon jól mutatnak összefüggő gyepen.

A remontans (másodvirágzó) csoportot alkotó fajták a nyár elejétől megfelelő metszéssel egészen őszig hajlandók virágozni. A kúszó növekedésű futórózsák zárják a nemes rózsák sorát. A futórózsák (lehetnek teahibridek vagy floribundák) elnevezésükből adódóan falak befuttatására, rózsalugasok kialakítására alkalmasak. Ezek, ha helyesen tartják őket, lenyűgöző bőséggel és gazdagsággal virágoznak.

A cserepes kisebb virágú, miniatűr rózsák is kiültethetők a kertbe. Ezeket manapság gyakorta viszik ajándékba mintegy szobarózsaként. Így tartva viszont hamar elpusztulnak, ezért érdemes hamar kiültetni e példányokat a szabadföldbe, ahol akkor is magukhoz térnek, ha a lakásban már eldobták az össze levelüket.

A rózsatartás első lépése a vásárlás. Mára a rózsatő diszkontáru lett. Az élelmiszerláncok boltjaitól kezdve a piacokig szinte mindenütt beszerezhető. Aki nem ért hozzá, tudását könyvből szerezte, csak jó nevű faiskolában vagy közvetlenül a termesztőtől vásároljon. Ilyenkor kikérdezheti az eladót a növény ápolásáról is. A rózsatő ültetése más cserjékhez hasonlóan történik.

Fontos a megfelelő tér- és tőtávolság, az ültetőgödör- és tápanyag-beöntözés. A rózsák akkor érzik jól magukat, ha egy legalább egy-másfél méteres körben nincs konkurensük. A szabad gyökerű növényeket ajánlott ősszel telepíteni, a földlabdásokat lehet bármikor. Aki át akarja ültetni a növényt, mostanában tegye, mert a nagyobb fagyokig az új helyen a rózsagyökér még megkapaszkodhat.

Míg a rózsabokrokat takarni kell, addig átlagos teleket túlélnek a magas törzsű és bokorrózsák. Késő ősszel a bokorrózsákat térdig vissza kell vágni. A kevésbé érzékeny töveket 30 cm körüli magasságban takarjuk be laza talajjal. Óvatosan kell a kupacot rakni, ha a földet a tő közvetlen közeléből szedik, sérülhetnek a gyökerek. Ilyenkor segíthetnek a vakondok, rakásaik kiváló rózsatőtakaró alapanyagok.

A magas törzsű rózsának és a lugasszőlőnek is teljes biztonságot ad, ha az első fagyok után a földre hajtott ág-, törzsrendszert lekampózzák egy 15-30 centi mély vájatba és földdel betakarják. Ha erre nincs mód, akkor több réteg rákötözött újságpapír is némi védelmet biztosít. Van, aki erre a papírhurkára nejlonzacskót is teker. Érdemes még egyszer alaposan tömöríteni az őszi ültetésű növények töveit, mert a laza ültetés miatt az ültetőverem átfagyhat.

Jönnek befelé a vacogó egerek

Az egérbundának már hideg van esténként. Ezért a kert apró rágcsálói a nyitva hagyott kertajtón igyekeznek a lakásba surranni. Aki szeretné, hogy tavasszal újraéledjenek kényesebb növényei, annak földdel, szalmával, egészséges falevéllel kell takarni ezeket. Érdemes a takaróanyag közé egérirtó szert helyezni, mert a télen sem pihenő rágcsálók is kedvelik az efféle helyeket, és egyet-egyet harapnak a védett növényből is.

Igazi egérbarát megoldás, ha a takaróanyagba répát, karalábét kevernek. Ilyenkor ebből csemegéznek, nem a növényt rágcsálják. Ilyentájt az éjszaka kalandozó macskák is a falak közelébe húzódnak kissé melegedni, ahelyett, hogy az egereket hajkurásznák. A helyüket meg soká bűzlő módon meg is jelölik. Ha hetente szappanos lével körbecsurgatják a házat, eltakarodnak, mert a kényes bunda hamar átveszi ezt a macskák számára borzasztó illatot.

Díszkáposzta

Fura, de ügyes kiültetésekben nagyon jól mutat a télen kopasz virágágyásokban a díszkáposzta. Az árudákban szerencsés esetben már egy százasért lehet kapni díszkáposztát. Neonos, kemény színei, különleges levei üde foltként díszítik a fakó téli kertet, amúgy üres balkonládát. A szép növény leveleit ételek és a tálak díszítésére is lehet használni.

A jövő héten a díszfüvekről írunk.