Gondolat-ébresztő

"Mikorra lesz olyan a Váci utca, amilyennek szeretnénk?... A belvárosrendezés egyik kitűnő szakértője azt jósolja, hogy ha úgy haladnak, mint eddig, még tíz év is eltelhet, amíg a Váci utca teljes rendezése befejeződik" - írta a Népszabadságban 1967 júliusában Vető József. Kíváncsi volnék, mit mondana a mostani Váci utcáról. És vajon sejtette-e Vető, hogy negyven év múlva már egy szakadt könyvborító sem utal arra, hogy a Váci utca 10.-ben időtlen idők óta könyvesbolt volt?

Már 1804-ben könyvesbolt és könyvkiadó működött itt, Hartleben Konrád Adolf könyvkereskedőé, aki magyarul keveset, de azt is törve beszélt. Ennek dacára rendre és lelkesen adta ki a magyar műveket. Ugyanitt működött - 1929-1948 között - Cserépfalvi Imre vállalkozása: őt - többek között - József Attila, a Szép Szó folyóirat kiadójaként ismerhetjük. De boltjában gyakran dedikált Kassák és Radnóti is, és kötetei a Könyvhetek legkelendőbb művei között szerepeltek.

Az ötvenes években államosították az üzletet, és az Állami Könyvterjesztő Vállalat lett a tulajdonosa. Minden nagy kiadó profilját egy-egy könyvesbolt vitte az idő tájt, így ezt a Gondolat után nevezték el. Ez a néven túl azzal is járt, hogy a kiadótól jóval több könyvet tartottak, mint más boltok. A hetvenes évek végétől vezette a boltot Hortobágyi Ildikó, aki sok őrületesen kígyózó sorra nem emlékszik, de egy azért eszébe jut: amikor a Magvetőnél megjelent a Rakéta Regénytár első könyve. Ő maga is alig fért oda az ajtóhoz. Persze, akkor tényleg más idők jártak - könyv szempontjából (is). A Vörösmarty tér-Váci utca-Kossuth Lajos utca háromszögben legalább hét könyvesbolt volt, mindegyikben másra helyezték a hangsúlyt, így alakult ki mindnek a saját közönsége.

Náluk például állandó vevő volt Cseres Tibor, Galgóczi Erzsébet, az újdonságokat ott kereste Esterházy Péter, vagy egy-egy Pesti Színház-beli bemutató előtt sokszor benézett hozzájuk Örkény István. Arra lakott Almási Éva és Tábori Nóra, és jól emlékszik a zongoraművész Ránki Dezsőre is. Persze az ELTE tanárai is napi vásárlók voltak - a közeli bölcsészkar miatt. Ha még megvolna a bolt emlékkönyve, könnyebb lenne neveket sorolni.

Hajdanában kamarakiállításokat is rendeztek a Gondolatban, főként az illusztrátorok munkáiból, de aztán - a szocialista munkaverseny miatt - még több polcot szereltek a falra. A zegzugos épületben egyébként voltak olyan polcszakaszok, amelyeket még Cserépfalviék építettek be.

Emlékezetes az az időszak is, mikor sétálóutcává alakították a Vácit. Kitiltották a forgalmat az utcából, és a Petőfi Sándor utcából kellett kis kocsin betolni a vaskos Széchenyi Napló-kötet-halmokat. (Ebből a könyvből csak náluk ezer példány elfogyott!) Aztán a rendszerváltozás környékén bezárták a Gondolatot, a helyén csipkeüzlet nyílt. A felszámolás előtt nem sokkal a boltvezető is munkahelyet váltott. A tévé előtt ülve jutott eszébe újra a könyvesbolt. A kerekasztal-tárgyalásokat mutatta a híradó, és ahogy pásztázta az arcokat a kamera, Hortobágyi Ildikó azon mosolygott: ő is a vásárlójuk volt. Meg ő is. Meg ő is. Meg ő is.

Az írás és a kép a nol.hu Kultúra rovatában vasárnaponként megjelenő Képmentő sorozat egy darabja. A szerzők a Népszabadság gazdag fotóarchívumából válogatnak.

Csaknem kétszáz éven át könyvesbolt volt itt, a Váci utcában
Váci utca, képmentő
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.