Szerda este befejeződött Demján Sándor, a TriGránit cégcsoport elnökének szereplése a World Series of Poker sorozat rangos londoni versenyén. A befektetéseiről és karitatív tevékenységeiről egyaránt jól ismert üzletember pókerpályafutása egyik legjobb teljesítményével a 18. helyen végzett. A Népszabadság londoni tudósítójának Demján elmondta, hogy nem sok kellett ahhoz - egy híváson múlt -, hogy bejusson a döntőbe, a legjobb kilenc közé.

Demján Sándor számára a gazdasági élet és a póker között csekély a különbség, mint mondta: mindkettőhöz kell szerencse, pszichológiai érzék, és tudni kell, mennyire lehet kockáztatni. Kevesen tudják, hogy a világon jelenleg több a pókerjátékosok száma - százmilliós nagyságrendet említ -, mint a labdarúgóké. Az egyre népszerűbb szellemi sportnak tévécsatornái vannak, és természetesen interneten is játszható. Legalább akkora üzlet, mint a Forma-1, tízmillió dolláros reklámszerződések érhetők el, és egy amerikai torna első helyezettje tízmillió dollárt kaszált. A WSOPE londoni eseményén a sportág világsztárjainak kilencven százaléka jelen volt a 334 induló között. Demján Sándor tízezer fontot fizetett be részvételi díjként, és 32 ezer fontot vágott zsebre, amit a kultúra területén kiválasztott jótékony célokra kíván fordítani.

A 66 éves vállalkozó nagy szenvedélye a póker, de realitásérzékét soha nem veszíti el. Tudomásul veszi, hogy jó játékos rossz lappal is képes nyerni, rossz "spíler" viszont csak szerencsével boldogul. Demján Sándor elmondta, nagyon örült a londoni szereplését kísérő érdeklődésnek, a telefonoknak és üzeneteknek. Nem hagyhatta említés nélkül, hogy furcsállja, mennyivel többen drukkoltak neki, mint üzleti tevékenysége során tapasztalja, noha az építkezések, befektetések sikere adó formájában az államnál realizálódik, illetve minél nyereségesebbek a cégei, annál nagyvonalúbban tud jótékonykodni. Ha erről ritkán beszél is, Demján csaknem tízezer gyereknek és fiatalnak, köztük 2400 egyetemistának folyósít ösztöndíjat. Érezhetően fáj neki, hogy a "szocializmusból megörökölt hagyományként" folytatódik az irigység és a magyar tőketulajdonosok felé irányuló ellenszenv. Nem bánná, ha a Krakkóban rövidesen átadásra kerülő legnagyobb lengyelországi üzletközpont magyar beruházójaként és kivitelezőjeként is hasonlóan pozitív visszhangot kapna, mint pókertorna-fellépéséért.

Demján már csak azért sem akarja abbahagyni a pókerezést, mert úgy érzi, az ember akkor öregszik meg, amikor már nem szeret játszani. A nagy nemzetközi versenyek 13 órás fordulóihoz rendkívüli állóképességre van szükség. Miután az üzletember számára a póker hobbi, nem mehet a munka rovására: a tornákon általában az első nap után, akármilyen jól áll, szándékosan veszít. Demjánnak imponált, hogy Londonban szponzori ajánlatokat kapott, agresszív menedzserek akarták szerződtetni. Szereplésétől megkapta azt az optimizmust, amit indulásától remélt, de hangsúlyosan figyelmezteti a fiatalokat, ne tekintsék életcélnak a pókert.

Demján Sándor, poker