Polanskit 1977-ben tartóztatták le Los Angelesben, miután a 13 éves Samantha Geimer szülei feljelentést tettek ellene. A vád szerint Jack Nicholson amerikai filmszínész hollywoodi villájában pezsgőt és kábítószert adott a kislánynak, majd szexuális kapcsolatot létesített vele.

Az óvadék ellenében szabadlábon védekező Polanski vádalkut kötött, bűnösnek vallotta magát kiskorúval folytatott törvénytelen viszony miatt, de azt állította, hogy a kislány szexuális téren már tapasztalt volt, és beleegyezett az aktusba. Polanskit másfél hónapos pszichiátriai megfigyelésre kötelezték. Az ítélethirdetés előtt azonban átszökött az Egyesült Államokból Európába, mert kiderült, hogy a vádalku ellenére hosszú börtönbüntetés várt volna rá. A tengerentúli hatóságok elfogatóparancsot adtak ki ellene.

Samantha Geimer 1997-ben nyilvánosság elé tárta a saját verzióját az erőszakolás részleteiről. Nyilatkozatából az derült ki, hogy bár nem volt tapasztalt, és nem akarta az aktust, de megbocsátott a rendezőnek és immár ő maga is a világhírű rendező felmentését kérte. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy az igazi szenvedést a médiahajcihő okozta neki, nem pedig az a bizonyos éjszaka a Nicholson-villában.

Az amerikai hatóságok szemmel láthatóan nem felejtenek ilyen könnyen, mivel az események után csaknem harminc évvel, 2005-ben immár nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki Roman Polanski ellen; két évvel azután, hogy a filmakadémia Oscar-díjjal tüntette ki a rendezőt A zongorista című filmjéért.

Minden bizonynyal az sem véletlen, hogy éppen most tartóztatták le Polanskit a svájci hatóságok, hiszen a filmes nemcsak hogy többször járt a független államban, de még házat is vásárolt ott. Nehezen képzelhető el ugyanis, hogy Polanski ügyvédei ne tudtak volna róla: Svájcban nem élvez semmiféle védettséget. A hivatalos indoklás, miszerint a hatóságok most ismerték először a beutazásának pontos dátumát (éppen a zürichi fesztiválra igyekezett átvenni az életműdíját) pedig csak arra jó, hogy a svájci kulturális elit úgy érezhesse, kihasználták és közröhej tárgyává tették.

A svájci sajtó nagy része, az ország zöldpártja, valamint svájci művészkörök is kiálltak Polanski mellett; eközben a svájci igazságügy-miniszter az eljárás jogszerűségét hangsúlyozza. Eveline Widmer-Schlumpf igazságügy-miniszter kijelentette: nem érti, hogy a morális kérdések iránt egyébként oly érzékeny művészkörök most miért védik a jogszerűen letartóztatott filmrendezőt.

Roman Polanskinak, de leginkább a művészetének sok barátja van. Felszólalt az érdekében a svájci filmrendezők szövetsége; Frédéric Mitterrand francia kulturális miniszter, aki az ügyet elvitte egészen Sarkozy elnök asztaláig; több lengyel filmrendező - köztük Andrzej Wajda -; Jolanta Chojecka, Lengyelország svájci konzulja pedig éppen azon dolgozik, hogy bejusson a művészhez. Ugyanakkor különös akusztikát ad az esetnek, hogy miközben a lengyel és a francia külügyminiszter közösen folyamodott Svájchoz a fil-
mes elengedéséért, a szejm, a lengyel parlament néhány napja elfogadott egy törvényt, amely a pedofil bűncselekmények elkövetőinek kötelező gyógyszeres ivartalanításáról szól. E szerint minden, 15 év alatti kiskorú sérelmére elkövetett nemi erőszak miatt elítélt személy "a bíróság döntése alapján nemi vágyainak csökkentése céljából gyógyszeres és pszichoterápiai kezelésnek vethető alá", miután letöltötte börtönbüntetését.

Kérdés persze, milyen szinten járnak éppen a mostani letartóztatás (meg)rendezői. Az sem tudni, hogy milyen "árfolyamon" van manapság egy olyan rendezői életmű, amelyben a szexualitás valamennyire mindig is alapfűszer volt. A korai remekmű, a Kés a vízben vibráló feszültségétől kezdve a Keserű méz olykor egészen bestiális szintig elmenő képsoraiig. Persze Polanski művészete nagyon széles skálán mozog, A zongoristában egészen más oldalát is képes volt megmutatni az emberi természetnek: a túlélés és a megbocsátás ösztöneit. Most tehetsége minden oldalára szüksége lehet.