Drága tandíjat fizethet az az új kerttulajdonos, aki csak szépség alapján válogatta össze növényeit. A kert berendezésekor, a növények kiválasztásakor a fagyállóságukra és a teleltetési lehetőségekre is gondolni kell. A hidegtűrés szempontjából háromféle kerti növény van: amelyikkel semmi tennivaló, a helyén maradva túléli a fagyos napokat, és tavasszal magától újraéled. A következő fokozatba azok tartoznak, amelyek kibírják ugyan kint, de a fagy elleni természetes védelmükben segítségre szorulnak. A harmadik kört azok a növények alkotják, amelyeket ősszel védett helyre kell cipelni.

Most azokat a tennivalókkal vesszük sorra, amelyeket a kint hagyható, de védelmet igénylő növényekkel kell elvégezni. Mindenekelőtt meg kell állapítani, melyik növény maradhat a szabadban, a földben, melyiket kell kiásni, vagy cserépben, dézsában kint védett helyre húzni, és melyik az, amelyik zárt telelőhelyet igényel.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a téltűrés szempontjából egyes fajokon belül is nagy a változatosság, ugyanis a nemesítők - főként az olasz, francia, spanyol faiskolákból származó egyedekre jellemzően - a díszes levelek vagy a virágözön érdekében olyan változatokat is létrehoznak, amelyek az eredeti növénynél kevésbé tűrik a fagyos időt. Például okozhat meglepetést egy - amúgy a Kárpát-medencében őshonos - törzsre oltott, magasan álló kecskerágó gömböc, ha nem itthoni, hanem egy dél-olaszországi faiskolából származik, (A jobb kertészetekben, a drágább növények esetén a vásárláskor a télállóságra garancia is köthető.)

Az itthon megélő különleges dísz- és gyümölcsfaváltozatok általában a szabadban teleltethetők. Ha dézsában vagy nagyobb cserépben vannak, akkor érdemes e növényeket szélvédett helyre, a házfal közelébe vagy a déli oldalra húzni. A balkonon arra a helyre célszerű állítani, amelyiknél a fal belső oldalán a radiátor van. Érdemes nádfonattal, zsákvászonnal, jutaanyaggal, gyékénnyel vagy légpárnás fóliával (pukinejlon) burkolni az edényt, ugyanis a növény elpusztulhat, ha a gyökérlabda tartósan átfagy.

Gondoskodni kell arról is, hogy alulról is kellő védelmet kapjon a dézsa, cserép. Erre a célra legjobban a polisztirollap felel meg. Aki teljes biztonságot akar, a cserép felső részére, a földre szórjon kókuszrostot vagy egészséges hullott lombot, és erre gyömöszöljön fenyőkérget, és, hogy a szél el ne fújja, a szendvicset fedje jutazsákkal.

Általában a nagyobb virágú klematiszok érzékenyek a keményebb fagyokra, ezért, ha a földben maradnak, akkor a tél beállta előtt nemcsak a töveket kell száraz lombbal vagy fenyőgallyakkal takarni, de a vesszők alsó részeit is be kell csomagolni kartonpapírba. Az edényeseket is takarni kell, de jobb, ha széltől védett, melegebb falak melletti helyre húzzák őket.

A kint telelő, hidegre érzékeny, alacsony ágrendszerű növényeket a fagyos időszak alatt érdemes beburkolni jutával, vászonnal, fóliával vagy nádfonattal. Az évelők ágyásai fölé a metszés során keletkező ágas-bogas gallyakat kell helyezni. Az így képzett sűrű bozót kellő védelmet biztosít a lágyszárú növényeknek.

Az olyan lomblevelű örökzöldek, mint a babérmeggy, egész télen díszítenek leveleikkel. A legtöbbjük jól bírja a hazai teleket. Arra azonban ügyelni kell, hogy a fagymentes napokon meg kell őket öntözni. A hosszabb ideig tartó fagyos, de napsütéses időben külön gondot jelenthet, hogy a felmelegedő levelek párologtatnak, ami súlyos esetben levélhullást is okozhat. A fagyott földből ugyanis nem tudja a vizet pótolni, ezért, ha kedves a növény, akkor az ilyen időben valami árnyékolót érdemes rávetni. Ha pedig enged a fagy, öntözni.

Vannak olyan pálmák - ilyen a kínai kenderpálma (Chamaerops excelsa) -, amelyek a szabadban is kihúzhatják a telet, de ezek jó, ha szélvédett, napos helyen kerülnek a földbe. Ilyen egy belső udvar, a ház déli oldala, vagy egy védett zug. Aki a pálma mellett dönt, jobb, ha a kertben csak 2-3 év múlva talál neki igazi helyet, addig edényes növényként húzgálja ősszel a meleg fal mellé. A gúzsba kötött pálmákat télire ajánlott nádfonattal szorosan betakarni és a henger tetejére egy erősebb nejlonzacskót vagy egy műanyag vödröt húzni, hogy felülről ne ázzon.

Sokféle mutatós díszfű terjedt el az utóbbi időben. A nyáron igénytelen növények legtöbbje a forró égövből érkezett. Rövidebb, fagyos időszakok meg sem kottyannak nekik, a hosszú telet azonban védelem nélkül nem élik túl. Az évelő fűfélék sajátossága, hogy a szalmaszárszerű levelek tőcsomója a növényvilágban ritka sarjadzó tulajdonságokkal rendelkezik. Egyes díszfüvek - ilyen a pampafű és a zebrafű - összekötözött leveleinek a tövét falombbal kell takarni.

Azért nem ilyen egyszerű a fűtakarás. Ha ugyanis az összekötözött levelek mentén a téli csapadék a gyökérnyakhoz szivárog, és ott megfagy, akkor a növény elpusztul, és elmarad a tavaszi kihajtás. Ezért ezt a bizonyos összekötött kévét oldalra kell fordítani, lehetőleg úgy, hogy ne törjön meg, ám a víz-, hólé, ne szivároghasson a tőhöz. Megoldás lehet a megdöntött kévére és a betakart tő tetejére vízszintesen fóliát fektetni.

A hortenzia és a rododendron töve lombbal takarva, védett, nedves környezetben baj nélkül áttelel. Melegebb napokon azonban érdemes a védőburkot megbontani, a szellőztetés nem árt a növénynek. Csak tavasszal igényelnek némi metszést, ilyenkor kell az előző évi, elszáradt részeket visszametszeni.

Már a kisebb fagyok is elpusztítják a kényes, mégis népszerű pozsgások többségét. Biztosan elpusztul a magyar télen fásodó szárú bugenvillea, citrus, leander, golgotavirág, korallcserje, muskátli, olajfa, pálma, tarkaverbéna, angyaltrombita is.

Aki szeretné, hogy tavasszal újraéledjenek kényesebb növényei, annak földdel, szalmával, egészséges falevéllel kell takarnia ezeket.

A jövő héten az őszi telepítésekről írunk.

Macska ellen szappanos víz

Ősszel az éjszaka kalandozó macskák is a falak közelébe húzódnak melegedni. A helyüket sokáig bűzlő módon meg is jelölik. Ha hetente szappanos lével körbecsurgatják a házat, elmennek, mert a kényes bunda hamar átveszi ezt a macskák számára borzasztó illatot.