Költséges üzemmé válik az engedély nélküli építkezés. Az október elsején életbe lépő építési tevékenységekről szóló kormányrendelet ugyanis jelentősen emeli az építési bírságok mértékét. A szabálytalanul építkezőknek a épületek számított értékének ötven százalékát kell befizetniük az államkincstárba. De borsos ára van a jóváhagyott tervektől való eltérésnek (negyven százalék) és a műemléki védelem alatt álló épületek bontásának és átépítésének is (80 százalék). A számított érték nem egyenlő a piaci értékkel. Összegét az építmény térfogatából, felületéből és magasságából számítják ki a jogszabályban meghatározott módszer alapján. Impozáns összegek. De ki szabja majd ki? Az országban jelenleg 48 építésfelügyelő dolgozik, akiknek évi több ezer építkezést - milliárdos beruházásoktól a kerítésekig - kellene ellenőrizniük. Könnyen belátható, hogy ennek legfeljebb a töredékéhez jutnak el. Ezt Szaló Péter, a gazdasági minisztérium területfejlesztési és építésügyi szakállamtitkára sem tagadja, de jövőre erősítést ígér.

A múlt héten megjelentek az Országgyűlés által nyáron elfogadott építőipari jogszabálycsomag végrehajtási utasításait tartalmazó kormányrendeletek. A legnagyobb várakozás a lánctartozások megfékezését szolgáló fedezetkezelő intézmény bevezetését kísérte. A "Biztos kéz" az építtető és a vállalkozó, illetve az alvállalkozók között létrejött építési szerződés teljesítését biztosítja. A polgári törvénykönyvben már korábban is szerepeltek ezek a szabályok, csakhogy kevesen tartották be. A fedezetkezelő valójában az önkéntes jogkövetést biztosító-ellenőrző szerv, amely a peres útnál jóval gyorsabb érdekérvényesítést tesz lehetővé. A rendszer lényege, hogy az építtető nem közvetlenül a vállalkozónak, hanem a fedezetkezelőnek küldi el a kivitelezés soron következő szakaszának ellenértékét, amelyhez a vállalkozó csak a teljesítés, illetve az alvállalkozók kifizetése után jut hozzá. Ezzel próbálják megakadályozni a lánctartozások kialakulását. A generálkivitelezők viszont nehezményezik, hogy nekik előbb kell fizetniük az alvállalkozóknak, minthogy ők hozzájutnának a pénzükhöz. Szaló szerint a Ptk. eddig is előírta, hogy a fővállalkozónak rendelkeznie kell a munka elvégzéséhez szükséges forrásokkal. További előírás, hogy az építtető menetközben nem rendelhet meg újabb munkákat, forráshiányossá téve ezzel a beruházást. Extra kívánságok csak az eredeti szerződés módosításával érvényesíthetőek. A fővállalkozó természetesen eltekinthet a vállalási ár emelésétől, de a felmerülő többletköltségeket nem háríthatja át az alvállalkozóira.

A fedezetkezelő alkalmazása október elsejétől csak a közlekedési beruházásoknál kötelező, a többi közbeszerzési eljárásnál január elsejétől, míg a magánberuházásoknál jövő év áprilisától vezetik be. A fedezetkezelés költsége a beruházás mértékétől függően cirka százezer forint havonta.